A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Sonkoly István: Kölcsey megzenésítések

kitartott hangja mintegy kősziklára helyez. A költemény merengő kezdeti hangulata a mű végén cselekvőképes dinamizmusba lendül. Kodály zenéje híven követi a vers hangulatát. Fokozatosan tűnik el a misztikus félhomály, az orgonaponttal alátámasztott fájó visszaemlékezést érces, telt hangzatok követik, s a végén a „Hass, alkoss, gyarapíts" szavakat a négyszólamúvá szélesedő férfikar fénye emeli magasba. A Huszt kiválóan alkalmas a megzenésítésre hosszú, túlnyomóan több­szótagú szavainak következtében. Ehhez járul még, hogy a költemény daktilu­sai és spondeusai jobban alkalmazkodnak a dallam ritmusához, mint sok más időmértékes, főleg jambikus-vers, melynek emelkedő lebegése ellentétes népzenénk jellegével. A Huszt melódiája — sok más Kodály-feldolgozáshoz hasonlóan — ereszkedő jellegű, a legmagasabb hangról fokozatosan esik lefelé. Dallamveze­tése, ritmusa a magyar népzenét követi, nyoma sincs benne idegenszerűség­nek. Valósággal magyarítja az antik hexametert, pentametert azzal, hogy a zenei ütemet sokszor nem a versütem első tagjával indítja, hanem az új szó első szótagjával. Ilyen pl. az első sor negyedik szava, vagy a zárórészben a ,,Hass, alkoss, gyarapíts". Tehát az idézett szavakban a zenei ütem nem a vers­mértékhez igazodik, hanem egybeesik a szókezdettel. Ily módon a sort hang­súlyossá váltja át a zene. Csalódnánk, ha azt gondolnók, hogy Kölcsey költészete csak a múlt zenésznemzedéket érdekelte. Mai zeneszerzőt is inspirál mélységes hazaszere­tetet sugárzó lírája. Nemzeti fény kezdetű hexametereit Bárdos Lajos, a Kodály-iskola egyik legkiemelkedőbb egyénisége öntötte zenébe imitációs technikával. A rövid, epigrammatikusan velős háromszólamú kórust a szerző a Rádió éneklő ifjú­ságának ajánlotta. Az 1833-ból való Versenyemlékek-nek még más sorait is feldolgozta Bár­dos. „Küzdeni és győzni tanulj" kezdetű sorok ötütemes dallamsorokra tagolód­nak. A háromszólamú kánon domináns hangzaton végződik. A Földhöz с férfikarát 1951-ben írta Bárdos, s ez egyik legmélyebben átérzett műve. A „mégis az ember téged elhagyván ..." kezdetű sorokra fugato csendül fel a mű közepén. Ugyancsak kánon formájában dolgozta fel Bárdos a Minden pálya dicső sorait és a teljesség kedvéért megemlíthetjük a debreceni Tóth Dénes férfid kórusát is a Szép Erdély szövegére. Soraink nem törekedtek repertóriumi teljességre. Nem soroltuk fel az összes Kölcsey-megzenésítéseket, hanem csak a jellegzetes, kiemelkedő dalok arcélén át igyekeztünk felmérni a Kölcsey-megzenésítések értékét. 7 Lehet, hogy e termés gyarapszik, ezért soraink nem lehetnek lezáró jellegűek — csu­pán az első lépést teszik meg ebben az irányban. Kölcsey versei új formában élnek műdalainkban. Életképességük legfőbb igazolása az, hogy a legszebb megzenésítések az utóbbi évtizedek gyümölcsei. Sonkoly István " Alkonyi dal : Szökésik Tamás dala zongorakísérettel. Hervadsz, hervadsz: Kölcsey Margit dala. Bp., Rózsavölgvi k. 1939. Intés: 1. Mihalovieh Ödön férfikara. Megj. Harmónia k. Bp., 1872. Öt férfikar e. füzetben. 2. Langer Viktor férfikara a Dalárévkönyvben. 1864. 4. sz. 3. Erkel Gyula férfikara. Vágy : Limbay Elemér dala. 170

Next

/
Thumbnails
Contents