A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Erdész Sándor: Egy népi verselő Tiszavasváriból

A kéziratos versgyűjteményekről szóló tanulmányok csak az irodalmi igényekre mutatnak rá, tehát szerintük a kéziratos versgyűjtemények kizárólag egyes személyek öntevékenységének, szorgalmának az eredménye. Meg kell említenünk azonban, hogy az elmúlt évszázadokban éppen a debreceni kollégium tanítási módszerében a diákok részére előírták a kéziratos gyűjtemények (diáriumok) készítését ! Barcsa írja, hogy : ,,A tanult szókat, kifejezéseket, körmondatokat jegyezzék fel a tanulók a diáriumba, ..." „Ezt a naplót olvasmányaikból is gyarapítsák."

28 Tudjuk, hogy olvasmányaik között bőven szerepelnek költészeti alkotások, sőt, a XVIII. században a diákokat is serkentették a versírásra : „Készítsenek verseket, vagy Cato distichonait alakítsák át más versnembe, írjanak jambust, hexametert és pentametert.

29 A tanulók diáriumára azért is szükség volt, „hogy a censorok vizsgálat alkalmával abból is megítélhessék szorgalmukat."

30 Úgy véljük, hogy a XVII—

XVIII. századi kéziratos versgyűjtemények egy részéhez az inspirációt az iskolák adták. A tanulók az iskolában kötelező feladatként írtak a diáriumukba, s az ilyen szellemű tevékenységüket az iskola elvégzése után önszántukból is folytatták. Természetesen ezzel nem vitatjuk, hogy a kéziratos versgyűjtemények készítése mindenekelőtt az irodalom iránti igényből fakadt. Mini láttuk, Magyar Józsefet is versgyűjteményének összeállításában a versek szeretete, a jövő nemzedék részére való fenntartásának nemes célja vezérelte. Végül nézzük meg, hogy Magyar József — saját megítélése szerint — milyen helyet foglal el a társadalmunkban? Természetesen költőnek érzi magát, kinek hivatása a közösség nevelése. Egy ízben, a versírásról való beszélgetésünk alkalmával a következőket mondotta : ,,Tréfást azért nem írok, mert a népet nem nevettetni akarom, hanem nevelni." Mint költő, gyakorta használja az „ihlet", „múzsa" szavakat is. Magasztos, fennkölt érzéseinek kifejezésével is megpróbálkozik : „Óh hű ápolónk és kedves nővérem Lelke nagyságát ki nem rímelhetem." „Repülj, repülj szellememnek szárnya, Hogy méltó légy a hivatottságra." Az utóbbi ódái szárnyalású, segélyért fohászkodó (invocatio) verssorok Magyar Józsefnél nem tudatosan, irodalmi példák alapján, hanem ösztönösen törnek fel, éppen ezért értékesebbnek tartjuk. Látjuk, hogy a fennkölt érzések éppúgy elfogják Magyar Józsefet, mint a nagy költőket, mindössze a magasabb iskola hiánya gátolja meg abban, hogy érzelmeit ódába sűrítse. Érzi, hogy igazi költővé csak magasabb műveltséggel emelkedhetett volna. A versgyűjteményének fentebb idézett előszavában is láthattuk bánatát, hogy csak hat elemit végzett és ennek megfelelően kell bírálni őt. Bálint János nótaköltőhöz írott versében is olvashattuk keserűségót, mivelhogy : i. m. 25. i. m. 67. i. m. 66. 28 Barcsa : 29 Barcsa : sn Barcsa : 164