A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nagy Gyula: A vámosoroszi szárazmalom

A prés előtt egy tölgyfadeszka volt. Azon töltötték meg a vasfazokot. A vasfazok 30 cm átmérőjű, 28 cm magas, 1 cm vastag, sűrűn lyuggalt vashenger. Két füle van. A fazékba először egy 8 mm vastag vaslemez került. Azután félig öntötték monttal (megpörkölt, meggyúrt bél). Majd egy vaslemezt tettek a fazékba. (Ez nem volt lyukas.) Erre ismét mont került. Amikor a fazék tele lett, rátették a 3 cm vastag fedőt. A prést 3 db ráhuzófával húzták rá. A 140 cm hosszú s a végén 7 cm átmérőjű gömbölyű akácrudak a tövük fele kissé vastagodok. A vastagabb felüknél a rudak szögletesek. Ott 15 cm az átmérőjük. A ráhuzófa vastagabb fele illeszkedik bele a csavarorsóba. 6. A kiütőszék Amikor a montot kipréselték, a csavarorsót felhajtották. A vasfazekat kivették a prés alól. A fal mellett álló kiütőszéken (XXXIII. t. 19) kiütötték az olajpogácsát. A kiütőszék 85 cm hosszú, 48 cm szóles ós 11 cm vastag tölgyfadeszka. Elöl két cölöplába volt. A kiütőszék közepén 36 cm-es köralakú nyílás van, melynek alsó fele keskenyebb. így a ráborított fazékból a vaslemezek ós az olajpogácsák átestek, de a fazék nem. A szók alatt egy tölgyfadózsa állt. Ebbe esett a pogácsa. Egy kevés olaj is csurgott bele. Átmérője 65, magassága 36 cm. Három vasráf tartja össze. 7. Egyéb felszerelés A présházban állt a vámosasztál (XXXIII. t. 16). Négylábú, 60x200 cmes méretű, fenyőfából készített asztal volt. A hántolóban, a kőpaddal szemben levő sarokban a vámosládának (XXXIII. t. 14) volt a helye. Ez egy szuszok (ácsolt láda) volt. A MALOM ÉS AZ OLAJÜTŐ MŰKÖDÉSE 1. A MALOM ÉS AZ OLAJÜTÖ MŰKÖDÉSE A vámosoroszi szárazmalomban az 1930-as évekig az olajütés és a köleshántolás mellett a málékövön búzát is őröltek és málét (kukoricát) is daráltak. Amikor rossz volt az út, a környék is idehozta a búzáját. A malom az utóbbi időkben jobbára csak olajat ütött és kölest hántolt. Kukoricát csak néha darált. Rizst pedig csak egy alkalommal hántolt. A környékbeli zsidók itt őrölték a pászkalisztet. A malom csak ősztől tavaszig működött. Hétfőn, kedden őröltek. A kását szerdán, csütörtökön csinálták, az olajütós pénteken és szombaton történt. Az olajütésnél az első nap a vidékieké s a második a helybelieké volt. Az egyház 1863-ban malombírót állított a malom élére. Az utóbbi időben a kurátor (az egyház gondnoka) volt a malom felügyelője. A kurátor a malombíró szerepét töltötte be. ő volt a felelős a malomért. Ezenkívül a presbiterek (képviselőtestületi tagok) közül mindennap egy napos volt. A naposság a lakásuk szerint sorba ment. A kurátor is volt napos, amikor rákerült a sor. A presbiterek eleinte naponként teljesítettek szolgálatot. Később, amikor hetenként csak 1—2 nap ment a malom, akkor egy hétig tartott a szolgálat. Azonban akkor is naposoknak hívták őket. Naposi szolgálat csak az olajnál 139