A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nagy Gyula: A vámosoroszi szárazmalom

volt. A naposnak egész nap a malomban kellett lenni. Anapos a malomgazda szerepét töltötte be. Ö volt tulajdonképpen a pintes is, mert az egyház olajat is adott el. Az érkezési sorrendet is a napos írta fel. A napi keresetet is ő vezette. A raktárkulcs is nála volt. Segített a molnárnak is. A peckásokat pedig ellenőrizte a mérésnél. A napos a kurátornak számolt el, a kurátor pedig 2—3 hetenként a lelkésznek. A molnár segítségét, a két peckást (fűtőt) a presbitérium fogadta meg egy szezonra. Dobszóval adták tudtul a falunak, hogy peckásokat keresnek. Rendszerint nagyobb családú, szegényebb emberek voltak. Az egyik igencsak gyakorlottabb volt. Fizetésüket az egyház szabályozta. Egy-egy napi olaj- és pogácsa keresetüket a napos adta ki. A malmot a mátészalkai Közellátási Felügyelőség 1948-ban leállította. Nem jelölte ki olajütésre. Azóta nem működik.

9 2. A MALOM HŰZATÁSA A malmot a falu lovasgazdái húzatták. A falubeli lovasok ajánlkoztak a malom húzatására. Azonban nem minden lovasgazda vállalt húzatást, s nem minden ló felelt meg. Akik a malom húzatására vállalkoztak, azokat szereseknek hívták. A szereseket a húzatásra sorban értesítették. A kásacsinálásnál a molnár kereste fel a soros lovasgazdát, az olajütésnél a peckás ment el a következő szereshez. Ha a szeresnek valami rendkívüli dolga akadt, akkor aznap kimaradt, de másnap ismét ő következett. A szeresek egymás közt cseréltek is. Sokszor egész nap húzatták a malmot. Ilyenkor csak délben pihentek a lovak. Ha valamelyik lovas keveset keresett, a következő alkalommal megint őt hívták. Az is előfordult, hogy a lovas észrevette, hogy kevés húzatás vár rá, valami kifogást talált és nem fogott be. Ha ezt megtudták, csak akkor szóltak neki, ha a szeresség még egyszer körülért a faluban. Pedig sokszor a kevés kezdet után egész nap lehetett a malmot húzatni. A lovasok szívesen fogtak be a malomba, mert a pogácsa jó téli abrak volt a lovaknak. A húzatással jól kerestek. Amikor üzemben volt a malom, akkor a faluban kb. 40 ló volt. Most csak felényi van. Ennek főképpen a malom leállítása az oka. Amikor éjjel-nappal ment a malom, a gazdák csak a pogácsa feléért voltak hajlandók lovat adni. Ekkor egy ideig ökrökkel húzatták a malmot. A magyar ökrök szarvaival eleinte baj volt. De később az ökrök megszokták a malmot. A külső ökör többet járt s így hamarabb elfáradt. Ezért az ökröket cserélgették. Tehenekkel is húzatták a malmot. A malom húzatása a következőképpen történt. A lovakat a gazdák a malomhoz vezették. A molnár megfogta a járom nyelvének lecsüngő kötelét s meghúzta. A nyelv belső fele felemelkedett. Erre a bálvány s vele együtt a keringő is a sátor bejárata felé dőlt. Hogy a lovak bátran átlépjék a keringő talpát, pokróccal letakarták. A lovasok vagy kötőfékszáron vezették, vagy hajtószárral hajtották be a lovakat. Amint a lovak átlépték a keringő talpát és a lőállásban voltak, a molnár felemelte a keringőt és vízszintesre állította. Legtöbbször 2 lovat fogtak be. A húzatórúd hámfáiba fogták. Néha mindkét 9 A mátészalkai Közellátási Felügyelőség az Ip. Min. 33 200/1947. sz. rendeletére, hivatkozással 3 264/1948. sz. alatt állította le a malmot. Az olajprés csavarját lepecsételte és leszerelve elszállíttatta a községi elöljárósághoz. — Inczédy Márton ref. lelkész közlése. 140