A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században

A lovak elkobzása miatt először csak az érdekelt pásztorok próbáltak panaszkodni. A csegei, egyeki, ároktői és debreceni puszták pásztorai „esedező levelére" egy alkalommal a lovakat visszaadták, arra hivatkozva, hogy az új határozat még nem válhatott köztudomásúvá, de a tilalmat ismét megújították.

33 A debreceni gulyások panasza a gulyatartó gazdák és a város magistrátusa révén azonban nemcsak a vármegyét, hanem a helytartótanácsot is foglalkoztatta. A gulyatartó gazdák arra hivatkozva, hogy a pusztai legelőknek a várostól való távolsága, a jószágok szilaj volta és a tolvajok által gyakorolt füstöléssel való megriasztása miatt a gulyások a marhát ló nélkül meg nem őrizhetik, és ha lovat nem lesz nekik szabad tartani, nem kapnak majd pásztort. A városi tanács a gazdák érvelését majdnem szóról szóra átvette és továbbította részben a vármegyéhez, részben a nádor útján a helytartótanácshoz. A helytartótanács a kérelmet el is fogadta, és utasította a vármegyét, hogy a számadóknak engedje meg a lótartást.

34 38 Uo. Prot, pol. 2. fol. 129. n<>. 60. 1792. aug. 16., Fasc. 8. no. 886. 1792. Az egyeki elöljárók nemcsak azt kérték, hogy az elvett lovakat adják vissza, hanem azt is, hogy a tolvajok kártétele megakadályozása végett és a marhák keresésére minden gulyánál egy-egy lovat tarthassanak. 34 A debreceni marhatartó gazdák 1792. aug. 11-én a debreceni tanácshoz beadott kérvényükben elmondották, hogy az elvett lovakat a pásztorok a város közbenjárására visszakapták ugyan, de a vármegye a lótartás tilalmát továbbra is fenn akarja tartani. Ezért a gulyások kijelentik, hogy nem akarnak tovább szolgálni, és kérik, a tanács lépjen közbe, hogy a pásztoroknak a hátasló tartás tovább is engedtessék meg. A gazdák beadványa plasztikus hűséggel örökítette meg Debrecen gazdálkodásának módját a XVIII. század végén. ,,l-o. Minthogy ez népes város és itten nem annyira a kereskedés s manufactura, mini a marhatartás és azzal járó szántás-vetés és kaszáitatás (minthogy itten folyóvíz nincs) végzi és szenyvedi az adónak és más publicumnak terhét. Itt a legelömezö, hol tudniillik a tehéncsordák, fejős juhok, jármos ökrök, és szekeres lovak járások van, természet szerint nagyobb tágasságot kíván, mint másutt. Továbbá az ilyen legelömezö után vágynak a szántóföldek, amelyeknek a szántóvető embereknek számához képpest jól ki kelletik terjedni, azért innét vagyon, hogy 2-o. A gulyák és ménesek túl lévén ezeken, messze esnek a várostól, és ami a legnagyobb tekintetet érdemel, cssupán csak azon részén vágynak ezen marhák a nemes város pusztáin, úgy mint napnyugat felé, mivel más oldalakon nem is lehetne a gulyákat tartani, mert más uraságok és helységek határa közel van, annyira, hogy a gulyák, ménesek, nyájjuhok és s.v. nyájsertések más oldalra tétettetnének, éppen nem férnének meg a nemes városnak azon keskeny határain. Innét vagyon tehát, hogy itten az ilyetén marhák távolyabb esnek a várostól, mint más apróbb helyeken. Erre való nézve 3-0. Minthogy mi is gazda emberek lóháton menvén, sem szemlélhetjük meg marháinkat oly hamar, mint kisebb helységekben gyalog, örömöstebb oly számadó pásztorokat szándékoztunk fogadni, akiknek itten nemcsak házok, hanem szántóföldjük is legyen, akik többire cívisek is, s mint más polgárok, quartírost tartanak és más egyéb közönséges terhet viselnek. Azért közönséges akaratból jobbnak esmértük, hogy magabíró emberek legyenek a számadóink, akiken megvehessük, ha a bojtárok gondviseletlensége által is kárt vallunk. És így 4-o. Mivel a számadók gazdaemberek, azok maga oeconomiája folytatása végett is szántó és szekeres lovakat tartanak, és tartani kénytelenek, és mikor ily messziről a gulyához indulnak, magok lovain mennek el. 5-o. Hol egy, hol más gazdának környül állása megkívánja, hogy vagy innét a marháját a gulyára hajtassa, vagy onnét haza, példának okáért; elvész a fejőstehén fia, vagy borját elrúgja, vagy nem jó fejős, ilyen és más több ehhez hasonló okokra nézve ki kell a marhát hajtani. Ezeket pedig annyira hátasló nélkül nem lehet elvégezni. 6-o. Néha-néha megesik, hogy a marhákat elfüstölik, vagy azok bogárzás miatt, vagy más okból is négy-öt-hat mérföldnyire elfutnak, és szaladnak, szükséges akkor azok előállítására a hátasló. 7-o. A tolvajság annyira eláradt, hogy a tolvajok már nemcsak éjjel, de fényes nappal is kiugratják a nyájból a marhát, mégpedig lóháton járó tolvajok, ezek kergeté104