A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században

semmi rációi nem látnak. A lótartás eltiltásának legfeljebb az lehet az oka, hogy a megye véleménye szerint ló nélkül a pásztorok jobban akadályozva volnának a lopásban. Ez azonban aligha alkalmas mód a tolvajkodás megakadályozására. „Efelől ezer módot találnak benne, ha arra adgyák magokat, mert ha magoknak nem lészen is lovok, lesz az orgazdáknak, kupeczeknek és egyéb afféle embereknek, akik a gulyákat róják ós ha akarják, ló nélkül is elhajthatják a marhát." Ha a pásztorokat eltiltják a kitartástól, inkább a gazdák szenvednek kárt. ,,A gulyákat gyalog embernek semmiképp sem lehet megőrizni, mert ha a marha megszalad, minthogy az igen gyakran megesik, azt lehetetlen gyalog embernek megtartóztatni, hogy széjjel ne szaladgyon. Ha pedig egyszer széjjelszóródik, annál inkább nem lehet öszve keresni, akkor aztán bezzeg lophat, akinek tettzik, és a pásztor számot ad azzal, hogy a marha széjjel szaladt, hová lett nem tudgya, mert gyalog nem győzte kergetni, mint már most is megesett, sőt az alatt a szín alatt maga is annyit lophat, amennyit akar. Ha maga nem lopja is, a gonosz ember szeme láttára elcsavarinthatja előle a marhát, mert gyalog nem resistálhat neki, az mint ez nem régiben, hogy a lovakat elszedték, harmad vagy negyed nappal meg is törtónt. "ie Az ügy az év folyamán tovább gyűrűzött. A vármegye visszaírt Debrecennek, hogy régi statútumától el nem állhat, „mivel sok gulyás egész éjtzaka, de mint az experientia mutatja, egész héten is a gulyája mellett nem lévén, idestova lóháton tolvajkodik, úgy hogy ha éjtzaka két-három ló elvesz, vagy marha, virradtig más nemes vármegye közepén vagy túlsó szélén kézről kézre adván lovok által, a tolvajoknál állapodik meg". A debreceni gulyások a városi tanácshoz adott panaszukban egyenesen kijelentették, hogy a vármegye katonái úgy bántak velük „mintha mi valami helytelen vagy tolvaj emberek volnánk, holott mi nagyobb részén itt való lakos adófizető emberek vagyunk", és amennyiben a lovakat vissza nem kapják, a pásztorsággal felhagynak, a jószágokat a gazdáknak kézbe adják.

17 Debrecen a gulyások panaszát és a megye katonáinak eljárását a budai helytartótanácshoz is feljelentette. Az ide küldött felterjesztés is elismeri, hogy a pásztorok között vannak tolvajok, de a lopásokban nem mindig ők a ludasok, mert más rendű emberek is járnak lovon lopni. A pásztorok nagy része adófizető polgár, és ha nekik nem is lenne lovuk, a marhakereskedés ürügyén gulyákat látogatóknak van, különben is a pásztorok ló nélkül is megtalálják a marhaelhajtás módját. A gulyásoknak a lótartásra szükségük van, ,,mert ezen a tájékon a lovak és szarvasmarhák éjjel és nappal, télen és nyáron a legelőkön járnak, ezért annyira vadak, hogy a legkisebb zajtól, az égzengóstől, vagy bármi más oknál fogva megriadnak és széjjelszaladnak". Ha a lovat elveszik tőlük, a kár megtérítésére nem lehet őket kötelezni, és a 16 Uo. Debrecen levele Szabolcs megyéhez. Fasc. 64. n°. 268. 1763. 17 Az érdekelt 12 gulyás közül 10 debreceni adófizető volt, adójuk összesen 81 ftot tett ki ; egy közülük Újvároson, egy másik pedig Egyeken adózott. Az elvett lovak és szerszámok értéke 631 ft volt. A tolvajok mihelyt észrevették, hogy a gulyásoknak nincs lovuk, azonnal elkezdték a gulyákat kerülgetni. „Szathmári Mihály gulyáját egy éjjel mindig zavarta, és amint észrevették Bojtárjának egy negyedfű üszőjét el is hajtotta Nagy Jánosét, egy tehenjét elhajtván másnap a nádudvari földről jött vissza a kis borjára. Nagy Ferencet is edgyet ugyan a nádudvari földről szalasztották vissza. Uo. Fasc. 55. no. 23. 1754. 98