A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században

megye katonái számos, útlevél nélküli kóborlót fogdostak össze, a mezei pásztorok pedig saját jószágaik színe alatt gazdáiktól lopott marhákat adnakvesznek. A pásztoroktól való állatvásárlás ezért még abban az esetben is tilalmas, ha az a falusiak jelenlétében áldomásivással egybekötve történik.

13 A pásztorok lótartásának eltiltásával kapcsolatos rendelkezésnek 1752ben és 1753-ban rendszeres cirkálásokkal akartak érvényt szerezni. 1752 augusztusában a vármegye cirkáló katonái a balmazújvárosi Hort pusztáról több debreceni gazda sőregulyájától elvitték a lovakat, a csegei Margitáról a gulyásnál levő szekeres nyerges lovat nyeregszerszámostól, a nyergen levő pányváskötéllel együtt elkobozták. A következő óv nyarán, hasonló portyázás során, a gulyások talyigáját felhányták, élelmüket, az ott talált nyergeket és bilyog vasak at, továbbá a lovakat összeszedték.

14 A lovak elkobzásával érintett pásztorok és gazdák a megye alispánjához beküldött panaszukban előadták, hogy a vármegye rendelkezését lehetetlen megtartani, mert a szilaj gulyákat a pásztorok ló nélkül meg nem őrizhetik.

15 A leginkább érdekelt debreceni gazdák ós pásztorok panaszára a város átírt Szabolcs megye alispánjának. A magistrátus levelében előadta, hogy a megye katonáinak bizonyosan csak olyan utasításuk volt, hogy a gulyákon és méneseken lézengő gyanús embereket fogdossák össze, de arra aligha volt parancsuk, hogy a pásztoroktól az élelmet is elvegyék. Azt tudják, hogy a vármegye nem akarja megengedni a pásztoroknak a lótartást, azonban ebben 13 Uo. Prot. pol. 21. fol. 206. 1761. 14 Uo. Fasc. 54. n». 258. 1753. A panaszokból kiderül, hogy a gulyákon a lovak a gulyagazdáké, s nem a pásztoroké voltak. Azért tartották ott, hogy a pásztoroknak élelmet hordjanak rajtuk, a dögbőrt és faggyút pedig hazahordják. Máskor „gulyás gazda szolgája vitte a szállásról a lovat oda, hogy a gazda a szállására menjen rajta takarmánya nézésére". A margitai pusztáról elvitt ló sem a gulyásé volt, hanem a vásárra járó gazda lova, aki éppen akkor ,,a szentpéteri vásárra szándékozván, ugyanakkor az árendás sz. margitai földünkön legelő gulyák közzül az általa megárultatott marhák kiszaggatása körül foglalatoskodván" vitte magával a hátaslovát. A lovon varrott szügyellös farmatringos nyeregszerszám volt, pásztori kantárjával és pokrócával. Az egyik debreceni gulyástól nemcsak a lovát vitte el, hanem „egy Új testamentumát és több közönséges könyvét is elvették". 15 Bossányi Ferenc nádudvari földesúr szerint „Vicze Tspány "Űr böltsen tudgya, hogy az ilyen vad és gyakran megszaladni szokott gulyabeli marhának öszvekerítését a pásztor hanemha lovon, gyalog soha sem győzi . . . " ; Csanádi Sámuel hajdúkerületi főkapitány irja : ,,A gulyásoknak és egyéb mezei pásztoroknak lovakat magok számára tartani tüalmas volna, de mivel ezek nem a sőrések lovai, hanem tulajdon magunkéi, nem is avégre adattattak oda, hogy idestova széjjel merjenek járni, hanem csupán azért részszerint, hogy a magam sőremarhái között húsz szilaj tulkok lévén, kik soha kézben nem voltak, csak egy madárnak köztök való felreppenésétöl is könnyen megriadván és megszaladván, hanemha lovat tartanának, különben kár nélkül meg nem őrizhetik, részszerint, hogy eleségben, sóban és egyébképpen is megfogyatkozván magoknak a sőréseknek segéccségekre lehessen." Rhédey Julianna levele szerint: „Pünkösd csonka hetében fijam kevés jószágimnak megtekintésére kimenvén, midőn gulyámat szemlélte volna, gulyám megszaladván, pásztorjaim gyalog meg nem téríthetvén, fijam szemeláttára valami háromszáz darab marhám Siskovits Úr gulyájára száladott, melyet is gyalog az nagy vadságok miatt gulyásom Siskovits űr marhája közzül ki nem szaggattathatván, a gulyásom az Eötlsétől kénylelenittetett szekeres lovai közzül egy fakó nyerges lovat kérni, a ló pedig ugyan megvesztegetődvén, addig míg Eöttse visszaérkezvén, ménesemre bocsátotta . . . Minthogy magam is látom és tudom, hogy jószágomat a nagy vadságnak miatta lú nélkül a gulyásom nem őrizheti, (hogy nékem is, néki is kára ne legyen) ménesembül egy Béllyeges gyermeklovat rendeltem alá oly végre, hogy midőn a marhám megszalad, akkor a Ménespásztor fogja meg alá, hogy elszaladott marháimat rajta vissza kerítse, az után pedig bocsássa el." Uo. Fasc. 54. no."258. 1753. 7 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve II. 97