A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században

toztatni, hogy a pusztai szállások és hegyvidéki szétszórt települések rendszerét megszüntetve, az ott lakókat könnyebben ellenőrizhető zárt, faluszerű településekbe vonják össze. E terv megvalósítása azonban a szándéknál alig ment tovább. Nagyon jellemző erre, hogy Szabolcs megye, amely a pásztorok megrendszabályozására már évtizedek óta kénytelen volt intézkedéseket hozni, a helytartótanács rendeletére azt jelentette, hogy területén pusztai szállások nincsenek, amik voltak is korábban, már lerombolták, különben sem lehetne a pusztai szállásokat zárt településekbe összevonni, mert akkor több földesúrnak lenne ugyanazon faluban telekrésze, ami teljes konfúzióra vezetne.

9 Hogy a jelentés mennyire nem fedi a valóságot, azt más adatokból tudjuk. A szállások éppen ezekben az években szaporodtak meg Debrecen, Nyíregyháza, a hajdúvárosok, sőt néhány falu határába eső pusztákon is. Ez utóbbiak határain egyes földesurak már szórványosan majorokat állítanak fel, amelyek eleinte inkább jószágtartó helyek, ós csak lassankint kezdenek, főleg a következő század folyamán, a szántóföldi művelés központjaivá válni. Még kevesebb sikerrel jártak a közbiztonság megromlásában — legalábbis a hatóságok hite szerint — oly nagy szerepet játszó pásztoréletforma megrendszabályozására hozott intézkedések. Mivel ezek a gazdálkodás módjának megváltoztására eleve nem is törekedhettek, kénytelenek voltak megalkudni a helyzettel és a legégetőbb bajokon igyekeztek segíteni. Az intézkedések és az intézkedésekkel kapcsolatos jelentések igen részletesen megvilágítják a közel két évszázadig fennállott gazdálkodási módot és életformát. II. Szabolcs vármegye első statútumai a pásztorokkal kapcsolatban a XV11I. század első évtizedeiből valók. Már 1730-ban rendelkezést hozott a megye, amellyel általánosan eltiltotta a marhapásztorokat a lótartástól.

10 Ezt a sta1 útumot két év múlva kénytelen volt megújítani, sőt ki is bővítette azzal, hogy a szolgahírák a lovakat elkobozhatják, és a pásztoroknál rejtőzködő csavargókat tartoznak elfogni.

11 A következő évben pedig — miután megállapították, hogy legtöbb lopásnak a gulyások, csikósok, kondások és hasonszőrű emberek az okai — elrendelték, hogy szolgarendű emberek semmiféle barmot vásárokon kívül a pusztákon eladni, a vevők pedig megvásárolni ne merészeljenek. Ha valakinek bármiféle eladó jószága lenne, lakóhelyének bírája, vagy esküdt emberei tudtával adja el. Akik ellenkező módon járnak el, mind a vevő, mind az eladó elfogattassék.

12 Igen valószínű, hogy mind a két statútum végrehajthatatlan maradt, mert 1751-ben újra megállapították, hogy a vár9 A mezei szállások rendezésére indított országos akcióval részletesen foglalkozik Szabó István: Agrártörténeti tanulmányok. Bp. 1960. 139 — 206. A Szabolcs megyei állapotokra Nyíregyháza Áll. Lvt. Prot. pol. 25. fol. 307. n». 29. 1780, fol. 351. no. 13. 1780., Fasc. 18.no

. 338. 1780., Fasc. 18. n». 72. 1782. 10 Az intézkedés indokát az irat nem árulja el, csupán annyit mond, hogy a megye rendeletére a pásztoroktól elvett lovakat most ez alkalommal még visszaadják, de ezután, ha a gulyásoknál lovat találnának, a szolgahírák minden ellenszolgáltatás nélkül elvehetik. IJo. Fasc. 39. no. 140. 1730. 11 Uo. Prot. pol. 19. fol. 358. 1732. 12 Uo. Prot. pol. 19. fol. 404. 1733. 9(5