A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Koroknay Gyula: A kállói vár

Ezért írhatta Sennyei Ferenc főkapitány a vármegyének némi önérzettel, mikor 1661-ben ismételten kér vármunkára jobbágyokat, annak ellenére, hogy ezt a munkát már az évben egyszer teljesítették (non obstante hogy ez esztendőhöz gratuitus labort praestálták), hogy Kalló vára „az egész vármegyének oltalma".

59 A végvári időknek egyik legérdekesebb mozzanata volt, mikor 1664-ben Rákóczi László és Pető Zsigmond kállai kapitány gyalogosaival Nagyváradot csellel próbálja elfoglalni. Álruhában lopóztak be a várba, de felfedezték őket, és így tervük nem sikerült.

60 Hogy a vár a császár kezére került, ismét jobban előtérbe került a jobbágyok vármunkája, melyet olykor nemcsak a főkapitány, hanem a nádor is sürget.

61 Ezekre az évekre esik Eggennek a felmérése is a várról. Ügy látszik, hogy amióta a császár visszakapta a várat, mintha valamivel jobban törődtek volna vele. Az 167l-es vármunkákra részletesebben kitérünk, mert nagyon jól rávilágít a korra, és a várnak teljesített jobbágymunka körülményeire. Ebben az évben Ecsed és Kalló a vármunkát sürgeti a megyénél. A vármegye követeket küld ki, hogy ezek felülvizsgálják az ottani állapotokat. Július 7-én a követek jelentést tesznek, és rendelkezés megy a négy járás szolgabírájához, részletezve az egyes járások feladatát.

62 A megyei közgyűlés döntése szerint 600 kassai forintot ad egy vagy két részletben, és 200 szekeret, „amely szekerek közül, melyek erdőköz közelebb vannak, két gerendát tartoznak szállítani. Ha valamely szekér pedig az említett gerendákat nem szállítja, vagy nem tudna az erdő távolsága miatt szállítani, az egy nappal tovább tartozik dolgozni".

63 Azonban a munkára csak 25 szekér ment el a 200-ból, ugyanis ekkor volt a nyári munkák ideje. A kállai parancsnok ismételten kér:

64 1. kétszer 100 szekeret 6—6 napra ; 2. gerendákat a híd javítására ; 3. ötven munkás férfit, nem gyermeket; 4. végül pedig a megígért pénz fizetését. A vármegye határozata : egy-egy napra 1371 személyt ad ; továbbá gerendákat ; de van egy kikötése : „Legkevésbé sem egyezünk abba bele, hogy a munkásokat az árok kitisztítására használják, mivel megyénkre ez az ügy nem tartozik." Jellegzetes, ahogy a megye módosítja a kallói parancsnok kérését. Több szempontból mérlegel, és úgy látszik, intézkedéseinek nincs meg a kellő foganatja. A jobbágyok egyszerűen tömegesen nem mennek el vármunkára, vagy pedig a gyermekeket küldik. A vármegye intézkedéséből az is kiderül, hogy bizonyos szempontból kellemetlenkedni is akar a várkapitánynak, mert az egyhetes vármunka helyett csak egy-egy napos munkát szavaz meg. Ez a vármunka szempontjából erősen hátrányos, mivel a napnak jórésze a munka megszervezésével telik el, másrészt ennyi munkással való bánásmód körülményesebb. A jobbágyok passzivitása derül ki a kállai kapitány október 5-i leveléből is, melyben 400 munkást kér a téglaégető kemencék kiásására, te59 Nyíregyházi Állami Levéltár, Protocollum XII. fol. 161. 60 Acsády I.: Magyarország története I. Lipót és I. József alatt. Budapest, 1898. 193. 61 Nyíregyházi Állami Levéltár, Elenchus I. fol. 293. 62 Nyíregyházi Állami Levéltár, Protocollum XIV. fol. 107. es Nyíregyházi Állami Levéltár, Protocollum XIV. fol. 108. 64 Nyíregyházi Állami Levéltár, Protocollum XIV. fol. 110. 84