A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Erdész Sándor: Egy népi verselő Tiszavasváriból

tály részére. Ha magasabb írat, akkor olyat, ha középosztály, akkor olyat. Megnézem, hogy ki a rendelő ? Mindég a megrendelő osztályhelyzetéhez alkalmazkodva, az ő értelméhez, tudásához. Az alsóbb osztálynak a köz-alsóbb osztályi nyelven. A középosztálynak meg szinte az a nemesebb, iparosabb, kereskedő nyelven, a felsőbb osztálynak meg szinte irodalmi nyelven. Ilyenformán van ez ! "

19 Magyar József az alkalmi versek csoportjába sorolja a temetésre, disznótorra és a névnapra írott verseit. Ismerkedjünk meg alkalmi verseivel: „DISZNÓTORRA Tort ülünk mi mostan, apraja és nagyja, Bárha nem kellett is fej fa, ásó, kapa. Nincs bánatos kebel, sem könny, s zsebkendő, Hálát adhat a házigazda, adott a teremtő ! " „Füstölt kolbász, sonka, tartós vendég legyen. Házibor hozzá mindenkor bőven teremjen." „Fogyasszátok egészséggel, ez keblünk óhaja, Fejtse meg a háziasszony: Hova szállt a hízó utolsó sóhaja?" Névnapi köszöntőket nemcsak rendelésre, illetve felkérésre, hanem önszántából is ír. A fentieken kívül az alkalmi versek csoportjába kell sorolnunk az elmés név jegyzeteket, az emlékkönyvbe való verseket, az iskolai-, továbbá az egyéb ünnepélyekre készült verseket. „BÁLINT JÁNOS KISGAZDÁNAK В oldog világ, ez a kor szülte meg Á brándunknak óhajtott álmait, L enghet, loboghat kibontott zászlónk I hletünk csattogtathatja szárnyait. Nem marad most már a sötétség mélyén Természet szülte őstehetségünk, J obbját feltartva a múzsa mezején Áll, mint Hadúr ön, hogy köréje gyűljünk. Nem végezhettünk felsőbb iskolákat, О ltatlan úgy van a fa is vadat terem S ajnos, de én hiszem annak is van haszna, Ha fel tudják dolgozni mesterien." A közölt vers kezdőbetűi „Bálint János" nevét adják. Mint mondja : „Egyszer az újságba (1936) egy nótaköltő versenyre hívott ki mindenkit az országban. Válasznak készült ez a vers." — Válaszként „elmés nóvjegyzetet" küldött.

20 19 Pl. mágnásbeliek részére „hölgy" ; középosztálybeliek részére „nő" ; alsóbbosztálybeliek részére „asszony", vagy „fejércseléd". 2

° A burkolt névemlítés (akrosztichon, telesztichon) az írásbeliség általánossá válása előtt jött divatba, amikor a szerző rejtve maradt a hallgatóközönség előtt, viszont az írni-olvasni tudók előtt felfedte kilétét. Bővebben 1. Thienemann : i. m. 107. 158