A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nagy Gyula: A vámosoroszi szárazmalom

A szárazmalmok pusztulása késztette e tanulmány íróját arra, hogy a még meglevő néhány szárazmalmot felkutassa, tanulmányozza és ezenkívül a még megtalálható emlókanyagot összegyűjtse. Távolabbi célja a magyarországi szárazmalmokról összefoglaló tanulmányt írni. A szárazmalmok feldolgozása néprajzi ós ipartörténeti szempontból egyaránt rendkívül fontos. A régi malomipar jellegzetesen népies iparág volt. Igen gazdag a szókincse. A molnárok egyúttal jeles faragók is voltak. Becses néprajzi szokások fűződnek a tisztes malomiparhoz. Érdekes és teljesen különálló volt a molnárok élete, céhszervezete. A falu társadalmi életében is szerepet játszottak a szárazmalmok. A beszélgetés utáni vágyakozás sok embert sodort a malmokhoz. A malom alatti beszélgetések során a falu életének sok fontos eseményét tárgyalták meg. A szárazmalmok felkutatása és feldolgozása sürgős feladat. A kutatás mai állapota szerint hazánkban már csak Szarvason működik egy köleshántoló szárazmalom.

4 Tanulmányozásunk idején állt még a vámosoroszi malom is. Ezeken kívül csak a Baranya megyei Mekényesen van egy leállított szárazmalom. Tarpán a malom épülete még megvan, de a berendezés már hiányzik belőle. Nagykőrösön pedig a Kecskeméti út 42/a szám alatt az utolsó nagykőrösi szárazmalomnak már csak az üres malomháza maradt meg. Miután a szárazmalmoknak a múlt század második felének közepéig nagy gazdasági jelentőségük volt s ma már csak néhány van belőlük, célszerűnek látszik, hogy a szárazmalmokkal foglalkozó összefoglaló munka megjelenése előtt a még fellelhető szárazmalmokról, azok működéséről leíró tanulmány lásson napvilágot. Vámosoroszi Szabolcs-Szatmár megye fehérgyarmati járásában, a Tisza— Szamos—Túr közén, az ún. Erdőháton fekszik. A falu Árpád-kori település. Az Árpádok korában az Oroszi nemzetség bírta. Nevét innen és attól vette, hogy a Tapolnak-patakon átvezető hídon vámot szedtek. Később a falu birtokosai a Báthory- ós Drágffy-családok voltak. Még későbben a falu és környéke a Partiumhoz tartozott. Vámosoroszi patak- és útmenti település. A Tapolnak-patak a falut félkör alakban veszi körül. Területe 2,281 kat. hold. Lélekszáma 626. Lakosai magyar anyanyelvűek. Közülük 4 r. kat., 19 g. kat., 596 ref. és 7 izr. vallású. A lakóházak száma 108. A lakosság foglalkozás szerinti megoszlása: 511 őstermelő, 53 iparos, 8 kereskedő, 12 közlekedési, 15 közszolgálati alkalmazott, 8 nyugdíjas, 11 házicseléd és 8 egyéb.

5 Legrégibb épülete a református templom. A XV. században épült. Hátsó része a késői gótika szép példánya. Belső fala primitív, népi eredetű freskótöredéket őriz. Néhány felírás is látható rajta. A bordázat terméskőből faragott s rajta színes festés nyomai vannak. Harangján 1586-os évszám látható. A szószék feletti korona 1794-ből való. Valószínű, hogy ekkor készült a festett karzat is. A nagykarzab 1806-ban épült. Régebben a határ erdőben gazdag volt. Nagy részét azonban kiirtották. A határ túlnyomó része erdőirtás. Nehezen művelhető, kötött, agyagos talaj. Jobbára sovány, gyenge minőségű, mert a Túr vize gyakori kiöntéseivel kilúgozta. 1945 előtt egy 536 és egy 300 kat. holdas középbirtok volt a határban. 4 Nagy Gyula : Az utolsó működő szárazmalom. Néprajzi Értesítő XXXVIII. évf. 1956. 83 — 118. 5 Szatmár, TJgocsa és Bereg K.E.E. vármegyék (1924—1938). Budapest, 1939. 669. 130