A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nyárády Mihály: Pipakészségek Szabolcs megyében

A turai szár készítésére már — érdekesen — vissza tudott emlékezni a nyírbogdányi Balogh Imre. Elmondta, hogy azt egy Harsanyi nevű nyírturai esztergályos készítette. Elmondta azt is, hogy szaruból volt az anyaga. Durvább volt a bogdanyi csutoránál. Gombjai egészen kerekek voltak. Rágásai egészen hengeresek. Vásárokra hordozgatta az esztergályos őket, ott árulgatta. A szárkészítésen kívül még — halászattal is foglalkozott. Tehát régi vágású falusi iparos volt. (Jellemző a régi dolgokhoz fűződő magyarázatok szertelenségére, hogy volt olyan ember, aki arra a kérdésemre, hogy miért nevezték a turai szárat túráinak — azt a választ adta : azért, mert olyan görbülése van, mint a nyíregyháza—kisvárdai útnak — Túránál.) Az újabb szárféleségeket már vegyesen — szaruból és fából készítették. Szaruból volt náluk a szopóka és a tőke. Fából a szár egyéb része. Az utóbbi többnyire hajas meggyfa volt. Került azonban hajatlan esztergályozott juharfából is. A hosszúságuk természetesen különböző volt. A földmunkás ember ebből is rövidebbet tartott. Ezt útközben a zsebébe is tehette, munka közben pedig a kalapja madzagjához, a gatyája vagy a surca hátuljához is odaszúrhatta, a csizmája szárába is bedughatta. A jószággal bánó ember azon belül még szükségképpen görbe szárat is vett : az egyenesét a jószág a fejével könynyen a torkára ütötte.

39 Mások azonban a hosszabb szárat kedvelték. Ezt rangosabbnak látták. Régebben tartottak olyan hosszú szárat is, hogy a pipát kénytelenek voltak másokkal meggyújtatni. Az ilyen a nyugdíjas öregeknél volt szokásban. (XXXII. t. 4.) A hosszabb szárhoz azután került már borostyán szopóka is (XXXII. t- 5). Egyik-másik dohányos ember a pipáját ós a pipaszárát egymáshoz is erősítette. Ezt legtöbbször egy kis színes zsinórral cselekedte. A zsinór egyik végét a pipa nyakára, vagy a nyak rezének a fülébe kötötte. A másik végét a szár alsó végén körülcsavargatta, s úgy a dereka közepe táján megerősítette. Ebből azonban különös divat is fejlődött ki. Volt aki fényes, színes cérnából készült makkocskákat vett rá. Volt aki bojtot kerített rá. Akadt olyan ügyes „csemete" is, aki az édesanyja fiatalkori selyemkendőjének a rojtjából csinált magának bojtot. A pásztorembereknél szertelenül díszessé vált a szár. A dobi pipa száráról nyolc bojt is lógott. Sőt akadt pásztor, aki a pipája szárát színes üveg kalárisokkal borította be. A selyemcérnára felfűzött kalárisok a betűnél apróbbak voltak. Űgy tették a szárra.

40 Ez a divat 25—30 évvel ezelőtt szűnt meg. Elmúlt az öregekkel. Nyárády Mihály 39 Bodnár Bálint adata. 40 Id. Kórik Gábor adata. 125