A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nyárády Mihály: Pipakészségek Szabolcs megyében

10. kép. A pipa részei Ezt a pipát a község elöljárósága szerint a Máramaros megyei tutajósok is nagyon kedvelték. Egy-egy útjukban 40—50 pipát is elvittek Tiszadobról.

7 A pipa készítője a szabadságharc idején került Tiszadobra. Részt vett az osztrákok elleni harcokban, s ezért a lakóhelyéről el kellett menekülnie. Tiszadobon piparezeléssel és pipaszárkészítéssel kezdett foglalkozni. A községben különben cserépégetésre alkalmas föld is volt. Sőt voltak ott cserepesek is. Mint érdekességet, azt is emlegetik az öregek, hogy a tiszadobi sihederek játékból még a XX. század elején is ásták az agyagot, s azt pipaformára kialakították, kenyérsütés végeztével pedig a kemencében kiszárították, úgy ,,füstöltek belőle". Ez arra a feltevésre indít, hogy a pipakészítést látniuk kellett, s akiktől látták, a tiszadobi cserepesek voltak. Ezeket pedig a tiszadobi öreg piparezező vette rá a pipakészítésre. Ennek egyébként az összeírás szerint Farkas Salamon volt a neve. Pipáiról pedig még ma is azt beszélik, hogy nagyon szép kupakokkal voltak ellátva. Olyanokkal, hogy azt „utánozni nem tudták" (12. kép). ,,A fia sem tudta." „Lehet, hogy a pipa azért vesztett a híréből." (Az utóbbi piparezelő kupakformája — amely maga is mestermunka volt — a XXVI. t. 4—5. képein látható.)

8 A tiszalöki néhai id. Kórik Gábor szerint a pipa keresztmetszete kerek volt. Az alja azonban sugárra ment ki. (Vagyis az alja felé vékonyodott). A pipák oldala nem volt egyforma. Egyik sima, másik kalászos (ebbe a kalászok bele voltak karcolva), a harmadik hornyolt. (Ennél hosszú, nem túl széles, legömbölyített végű kiemelkedések húzódtak a pipa alja felé.) A szája alatt azonban valamennyijének keskeny karima húzódott körül. Es ez csipkézett rézzel volt beborítva. A kupakja gömbölyű és szépen kicifrázott volt, nyaka pedig egyenes. (Vagyis derékszögben távolodott a pipa fejétől.) így természetes, hogy a szára is egyenes volt. 7 Az adat az 1849. évből való. 8 Id. Kórik Gábor adata. 115