A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nyárády Mihály: Pipakészségek Szabolcs megyében

Id. Kórik Gábor emellett arról is beszélt nekem, hogy az Ecsedi István által névvel felsorolt debreceni pipaféleségek közt nincs egy sem, amelyik csak emlékeztetne is a dobi pipára. De hivatkozott dolgozatának A pipa segédeszközei és a pipálás című fejezeténél található képen név nélkül közölt pipa (a 208-as számú) valamelyest hasonlít hozzá. Ez a pipa is keskenyedik ugyanis a feje (alja) felé. Valamint ennek is egyenes és bojtos a szára. Л dobi pipához hasonlót a nyíregyházi Karakó Imre azonban már látott a szegedi gyártású pipák közt is. 11. kép. A debreceni A dobi pipaforma elterjedését rendkívüli kis veres pipa kedveltsége magyarázza. Még hatvan évvel ezelőtt is olyan híre-neve volt Szabolcs megyében, hogy akadt szegény ember, aki 50—60 kilométernyi utat is megtett gyalogszerrel egy-egy vásáros helyre, hogy a keservesen összerakosgatott pénzecskéjéből ezt a pipát megvegye magának.

9 Egy vidéki utam alkalmával találkoztam egy kemecsei juhásszal — név szerint Szabó Istvánnal —, akinek a szájában ugyanazt az alja felé keskenyedő, peremes szájszélű pipaformát láttam, mint amilyen volt a dobi pipáé. De a pipa anyaga — meglepetésemre — nem agyag, hanem tajték volt. Amikor érdeklődtem nála a pipa neve után, azt felelte, hogy az debreceni dobi pipa. Valószínű, hogy a pipa egy Debrecenben készített dobi pipa-utánzat volt. Ezt annál inkább el lehet mondani róla, mert ott biztos tudomás szerint volt egy Schwartz nevű tajtékpipa készítő.

10 A kisvárdai piparezelésről és a tiszalöki pipásságról az 1848. évi összeírás adatain kívül nem került egyetlen adatom sem. Az összeírásnak a tiszaberceli pipakereskedésről szóló részéhez azonban már több adatom is kapcsolódott. Ezekből az adatokból megtudtam, hogy a község agyagföldje a tetőfedő cserép égetéséhez nagyon megfelelt. Nyíregyháza város például az 1848. év táján a szekerek százaival hozatta a tőle 24 kilométerre eső Tiszabercelről a készítéséhez való nyersanyagot.

11 Ugyanaz a massza jó volt a cserépedények készítéséhez is. A községben magában is volt fazekas. 15—20 évvel ezelőtt egy nyíregyházi fazekasmester — Fazekas Sándor — is Tiszabercelről hozatta az agyagot. A kezdetleges pipák készítéséhez is megfelelt a község földje. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban van is egy kezdetleges berceli pipa. A tárgyon nagyon meglátszik, hogy egyszerű parasztember munkája. Ennek is sugárra megy ki az alja. Sugárabbra a dobi pipánál is. (Vajon az első dobi pipának a sugársága nem a kezdetlegességgel függött-e össze? Nem annak a csökevénye volt-e rajta?) A berceli pipán sarkantyú is van. Mint sarkantyús pipa a Múzeumban egyedüli darab. (Emellett készítőjének helyes formaérzékéről tesz bizonyságot.) A pipa két oldala különböző díszítésű. (Mintha a mesterkedő ember türelmetlenül várta volna munkája befejezését.) Jobb 9 Nyárády Sándor adata (Kék). 10 A XXXI. tábla la és lb jelzésű pipáján is megvolt a névjelzés. 11 A nyíregyházi Állami Levéltár Nyíregyháza városi iratanyagában. 116