A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Die Statuten des Komitats Szabolcs zur Massregelung der Hirten im XVIII. Jahrhundert

igazgatás és közbiztonság állapotára ad jellemző képet, és tárgyalása jelen tanulmányunk keretét meghaladná.

38 A következő évtizedek alatt a pásztorság életformájának ügye nem került ugyan le a napirendről, azonban úgy látszik, hogy akkora jelentősége mégsem volt, mint a tárgyalt időben. Ebben nyilván nagy része volt az országos rendelkezésnek is, de minden bizonnyal inkább annak tulajdonítható, hogy a gazdasági élet fokozatos átalakulása következtében, a szilajpásztorkodás csökkenésével a köz- és vagyonbiztonság nem volt már annyira veszélyeztetve. A nagy legelőkkel rendelkező falvak és városok pusztai rendtartása is megszilárdult, a mezei szállások fokozatosan földművelő tanyákká alakultak át. Az utasok és mezőgazdasági munkavállalók útlevéllel való ellátása, az állatforgalom ellenőrzése a következő két évtizedben lassan általános gyakorlattá vált. Ezért a XIX. század folyamán a pásztorok megregulázása már nem volt olyan kényszerítő ügy, mint a XVIII. században. Balogh István DIE STATUTEN DES KOMITATS SZABOLCS ZUR MAßREGELUNG DER HIRTEN IM XVIII. JAHRHUNDERT Im XVIII. Jahrhundert bestand beiläufig die Hälfte der Gesamtfläche des Komitats Szabolcs aus einer Puszta (Steppe), auf der kein Ackerbau betrieben wurde. Auf der Puszta und in den versumpften Eichenwäldern des Überschwemmungsgebietes der Theiß ist allmählich eine charakteristische Art der Vieh- und Pferdehaltung entstanden : die Haltung der Tiere im Freien auf der Weide. Die wichtigsten Merkmale dieser Art der Haltung bestanden darin, daß die Tiere nicht eingespannt, die Kühe nicht gemolken wurden, da Pferde, Rinder und auch Schweine nur dem Zwecke des Zuwachses dienten ; Schafe wurden einmal jährlich geschoren ; die Tiere waren Sommer und Winter, Tag und Nacht auf der Weide ; Futter erhielten sie bloß in der allerstrengsten Winterzeit, wenn auf der Weide keinerlei Nahrung mehr zu finden war. In vielen weitausgebreiteten Städten und Dörfern übertraf der auf diese Art gehaltene Bestand die Zahl der Zugtiere und Melkkühe zwei-, ja sogar dreifach. Auf der Puszta wurden zum Schutze und zur Zusammenhaltung der Tiere provisorische Unterkünfte aus Schilfrohr oder Stroh angefertigt und in unmittelbarer Nähe derselben für die Hirten auch primitive Hütten errichtet. Von der zweiten Hälfte des XVIII. Jahrhunderts an, als sich der Ackerbau schon immer mehr und mehr zu verbreiten begann, wurden einzelne Teile der Puszta bereits aufgeackert ; dort wurden dann zum Schutz der weit von 38 Szathmáry Király József alispán az első tanácskozásról igen részletes jelentését és a saját nézeteit összefoglaló javaslatát a közgyűlésnek bemutatta. Ennek egy része az országos határozatba is belekerült. Uo. Fasc. 8. no. 1454. 1792. 109