A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században

tóinak bizonyultak, és az ilyen helyeken szokták a bandák az összejöveteleiket tartani". A megye másodalispánjának, Szathmáry Király Józsefnek — aki maga is nagy szilaj gulya-tartó birtokos volt — az volt a véleménye, hogy a passus mellett való jószág-adásvételt a szomszéd törvényhatóságokkal egyidejűleg" kell elrendelni. A mezei szállások ós pásztortanyák fokozottabb ellenőrzésére Pest és Heves vármegyék példájára minden faluban ármásokat — fegyveres jobbágyokat — kell felállítani, akik mindenféle jobbágy szolgáltatástól mentesek lennének. A vármegye katonáinak számát 29-ről 40-re, és fizetésüket legalább évi 50 Rhfrt-ra kell felemelni. A csaplárosok és pásztorok jószág adás-vevését a legszigorúbban megtiltaná, de a csárdák elpusztítását azért ellenzi, mert azok a pusztaságokban az utasoknak szállást, a nyári hőségben végzett mezei munkák idején a mezőn dolgozóknak enyhülést nyújtanak, bár ő sem tagadja, hogy a gonosztevők leginkább itt találnak menedéket. Az 1792. április 16-án és következő napokon Kálióban tartott közgyűlésen a küldöttség bemutatta a 6 pontba foglalt részletes tervezetet. Az első pont szerint hitelt érdemlő — községi elöljáróságok vagy földesurak tisztjei által kiállított — passus nélkül, vásárokon kívül jószágot adni-venni nem szabad. De az adásvétel még a vásárokon is csak a kirendelt hites személyek jelenlétében történhetik. A rendelkezést áthágó parasztokat tömlöcbe kell zárni, a nemeseket pedig a megyei törvényszék elé idézni. A marhakereskedők minden vételt és eladást a vásár helyén kötelesek útlevelükbe bevezettetni, a mészárosok a levágásra vett jószágot csak nyilvános mészárszékben vághatják le. A második pont elrendeli, hogy „semmiféle pásztortól, vagy hasonló állapotú embertől sem a pusztákon, sem a falvakon, még kevésbé titkos helyeken megbízható személyek, vagy falusi bírák tudta nélkül jószágot sem venni, sem nekik eladni, sem velük cserélni nem szabad". ,,A pásztoroknak kegyetlen büntetés alatt tilalmas útonjáróktól állatokat őrzésre átvenni azért, hogy kipihenjék magukat", hogy ezáltal is kényszeríttessenek a vevők a vett jószágot lakóhelyükre hajtani, és ott a vételt igazolni. A harmadik és negyedik pont intézkedik, hogy minden falu bírája mindazokat, akikre gyanú esne, szorítsa rá jószágaik tulajdonjogának igazolására, a megye által állított huszárok hadnagyának és káplárjának a gyanús emberekről jelentést tegyenek. Különösen a szállásokon (in tuguriis ac mansionibus vulgo szállások dictis) tartózkodók, a pásztorok és társaik gyakori ellenőrzését tartsák szoros feladatuknak, és az itt útlevél nélkül talált kóborlókat fogassák össze. A cirkálás végrehajtására a megye 12 fegyveres katonát fogad, akik közül 6—6 havonként felváltva a hadnagy és a káplár vezetése alatt legalább 15 napon köteles szolgálatot teljesíteni. Amint az ötödik pont elárulja ,,a nagykiterjedésű pusztákon és a falvaktól távoleső helyeken épült csárdák és szállások (tuguria vulgo szállások) szolgálnak a gonosz és ártalmas emberek menedékhelyéül", viszont a csárdák lerombolása nemcsak a földesurak jogait sértené, hanem az utasok és a mezőkön dolgozók kárára is lenne, a szállások megszüntetése pedig a megye terjedelmes pusztáin a földművelés és állattenyésztés előrehaladását gátolná, ezért mind a szállások, mind a csárdák fenntartását megengedik. Elrendelik ellenben, hogy az utaktól távoleső csárdákat az utak mellé kell áttelepíteni, hogy valóságos vendégfogadók legyenek, a szállásokon pedig a tényleges szolgákat és pásztorokat, s azok bojtárjait havonként legalább kétszer az 102