A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században

illető falvak elöljárói az erre rendelt megbízható emberekkel ellenőriztessék» s az ott lappangó gyanús embereket fogassák el. Azok a csárdák, amelyek egy év leforgása alatt az utak mellett nem épülnek fel újból, lerombolandók. A hatodik pont különösen kiemeli, hogy a közbiztonság romlása és a lopások megszaporodása következtében a földművelés és az állattenyésztés óriási károkat szenvedett, ezért a legközelebbi országgyűlésre menő követnek az ügy egész országra kiterjedő rendezése céljából teendő javaslatokra utasítást adott.

30 A szomszéd törvényhatóságok részére hasonló intézkedések megtételére elküldött javaslattal kapcsolatban Szabolcs megye kijelentette, hogy az utasok és az adásvétel igazolására szolgáló passusokat azon év november elejétől mindenkitől meg fogja követelni.

31 Ezzel a rendszabállyal egyidejűleg ismét felelevenítették a gulyások lótartásának eltiltására négy évtizeddel előbb hozott határozatot, ós éppen úgy, mint az 50-es években, a csendlegények a nyár folyamán a pusztákat több ízben végigportyázták, hogy a gulyástanyákon található nyergeslovakat és a csárdákon lappangó gyanús személyeket összeszedjék. A csendbiztosok jelentéseiből kiderült, hogy a gulyások lótartása most is általános volt, éppen úgy, mint a korábbi évtizedekben.

32 30 T7o. Fasc. 8. no. 309. 1792. Prot. pol. 2. fol. 48. no. 20. 31 ,,A tolvajoknak sokasága az egész országban, de főképpen ezen a Tiszamellyék környékekben annyira megszaporodott, hogy a szomszéd a szomszédgyától nem bátor, amit keserves véres verítékével keres életében a lakos, azt egy ragadozó tolvaj egy éjczaka elemészti és csaknem társaságot állítottak, mitsoda fortélyokkal folvtassák toívajságokat." Uo. Fasc. 8. n°. 309. 1792. 32 Prot. pol. 2. fol. 109. no. 48. 1792. jul. 18. A pandúrok káplárja jelentése szerint július 2-án tett cirkálás során a csárdákon és a pusztákon 6 gyanús embert fogtak el, a debreceni, csegei, ároktői gulyákon és méneseken 8 nyerges lovat szedtek össze, részben nyergestől és pányvástól, részben nyeregszerszám nélkül. A lovak elvétele azonban nem ment baj nélkül, mert például Cserepesen ,,Szőke Istvántól egy lovat a csapszóken elvévén, de ugyan tőlünk visszavévén, úgy esett, hogyha a visszaadásban nem engedelmeskedtünk volna, életünket elveszíteni kénytelenítettünk volna". Néhány héttel később a portyázok hadnagya újabb lovakat szedett össze, ezek közül a meggyesi csárda istállójában talált ló minden valószínűség szerint lopott volt. ,,Az istállóban találtam egy kisded, fekete daruláb bélyegű lovat. A csapiamétól megkérdezvén, hogy mitsoda ló volna az magánosan az istállóban, azt mondotta, az nékünk a saját jószágunk, magánosan pedig azért van az istállóban, hogy az uram a többit a szekérbe fogván, Csegére ment. De midőn tovább is szorítottam, megvallotta, hogy már vagy tűröm, vagy tagadom, ez nem a mienk, egy debreczeni lókupecz, Szakmáry István, ki is több lovakat vitt ezen vásárra, ezt úgy mint megzabált lovat itt hadta, meg is alkudta az uram, hogyha megépül, visszajövetelével debreczenyi Szakmáry Istvánnak 39 Vfrt-okat fog érte adni, ha pedig megdöglik, meghadta, hogy nyúzzák meg, megelégszik a bőrivei is." A lovat behozták Kallóba, de visszafelé jövet Aradványon ,,a csapszékben megállapodván, az ott levő csősz ráesmért, hogy ez előtt két héttel éppen a csapszék előtt egy zsiványforma ember befordított bundában ezen lovon itt megfordulván, kérdeztem tőle, hogy honnét jönne, azt mondotta, hogy Beregszászbúi, továbbá kényszerítettem arra is, hogy szállana le a lóról, de nem akart leszállani, csak lóhátrúl kenyerezett". A gyakori ellenőrzések miatt a gulyások minden módon meg akarták akadályozni a lovak elvitelét. „Berzéki István, Debreczen város gulyásának a lovát a tanya mellett találtuk, és hogy niinket észrevett, lóra ülvén, előttünk megszaladt, de utolértük, és minden szerszámostul elhoztuk a lovát, melyet már a tanya mellől harmadízben hoztunk el." „Geszti Miklósnak és Molnár Jánosnak a gulya mellett nem találván a lovát, vettük utunkat a füredi határ felé. Тек. Jósa Gábor úr ménese között megtaláltuk, és a számadótól kérdeztük, hogy kié lehetének ezek a sok nyerges lovak, azt felelte, én nem tudom, nem is láttam, hanem az éjszaka hozta ide Geszti, vagy Molnár." Uo. Prot. pol. 2. fol. 109. no. 48. 1792., Fasc. 8. n°. 1167. 1792., Fasc. 8. n°. 1192., Fasc. 8. n«. 1258. 1792. 103