A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében
EGYENES SZENTÉLYZÁRÓDÁSÚ TEMPLOMOK SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN Minél régebbi időbe megyünk vissza a magyarság építészetének történetében, annál nagyobb a bizonytalanság. Azt tudjuk, hogy őseink az Árpádok alatt igen sokáig jobban szerették a sátrat, mint a házakat, ami nem is meglepő, mert az itt talált lakosság jobbadán primitív földházakban lakott. De a kőházakat sem kedvelték őseink. A várépítés is tulajdonképpen a tatárjárás után indult meg. Első királyaink alatt nagyobbszabású építkezés csak a püspöki és nagyobb apátsági székhelyeken indult meg. Megyénk területén azonban ilyen nem volt. Ismeretes, hogy a kereszténységnek államvallássá tétele után királyi rendelet ment, mely szerint minden tizedik falu köteles volt építeni egy templomot. Azonban hogy ennek a rendeletnek mi volt a gyakorlati értéke, az a tény mutatja legjobban, hogy ezt a parancsot Könyves Kálmánig többször kellett megújítani. A XII. század elejéig tehát a szentistváni rendeletet még mindig nem hajtották végre. Ezen viszont nem is kell meglepődni. Az akkori viszonyokhoz mérten egy nomád népnél ilyen rendelet túlzott építkezési programot jelentett. Az első falusi egyházaink nem is lehettek rendkívül gazdag és fejlett alkotások. A megye területe kőben szegény lévén, az építőknek fa és agyag állott csak rendelkezésükre, ezért első templomaink követték a lakosság meglevő építési gyakorlatát : gerendából rótt, favázas vagy sövényfalú egyházak lehettek tehát az első falusi templomok. Természetes ezekből nem is maradhatott fenn egy sem. Viszont az ország más részén fennmaradt helységnevek és a megyében ma is fennálló népi gyakorlat ezt az ősi építkezési formát visszavetíti. Jellemző példa, hogy Gulácson még az 1920-as években is építettek vertfalú, támpillérrel ellátott gótizáló templomot. Hogy ezek az első egyházak követték a lakóház mintáját, vagyis hogy a lehető legegyszerűbb, téglalap alaprajzú helységek voltak, arra is vannak adatok. Ezek közül legjobban figyelmet érdemel a miskolci avasi templom legrégebbi alaprajza, mely téglából készült ugyan, de szentély nélküli, téglalap alaprajzú épület volt. Rómer Flóris említi a Bereg megyei uklinai fatemplomot, mely szintén ezt az alaprajzot őrizte meg 1 . A peresztegi templom Győr-Sopron megyében szintén ehhez a típushoz tartozott 2 . A megyében 1923-ban elbontott tiszarádi templom tartozott ezek közé az egyszerű alaprajzú egyházak közé 3 . 1 Römer Flóris: Még egy pár szó honi fatemplomainkról. Arch. Ért. V. 1871. 2—3. 2 Sopron és környéke műemlékei. Szerk. Dercsényi Dezső. Bp. 1953. 498. 3 Kiss Lajos: Szabolcs megyei Jósa Múzeum. Alispáni jelentés Szabolcs vármegye közönségéhez, 1926. évről. Nyíregyháza, 1927. 174. 98
