A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Merényi Oszkár: Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett (1817)
a helyét 68 . Ilyen módon Kis János, Csokonai, Himfy és Dayka nagyon sok versét kellene elhagyni, amiről pedig Kölcsey említést sem tesz. Egy sincs ezek között a versek között, mely a fenti költők hasonló tárgyú verseivel nem állna egy sorban 64 : „Való, hogy ezen darabokban kevésbé uralkodik a mindenkit elragadó kellem és fenség, mindenkit elragadó báj és erő, de hol a regula, mely ezeket mindég pretendálhatná ? S nem a legszűkebb körbe szorítaná-e ez a költőt ? Mert hiszen az érzelmek majd nagyobbak, majd kisebbek, majd mélyebbek, majd ismét felületesebbek, s éppen többoldalúsága az érzelmeknek teszi a költőt, hogy ő a gyengéd érzést éppen oly gyengéden tudja előadni, mint amilyen erővel az erőst." Azt sem érti Szemere — joggal —, hogy miért kell a költőnek csupán „méltósággal lépnie a maradék tribunálja elébe" 65 . Minden, bármely parányi darab eléggé méltóságos, „ha költése lélek ábrázata". Ilyen gyengébb darabjai bőven vannak Daykának is, akit Kölcsey mindig magasztalólag említ. Sőt ezek a gyenge Day ka-versek már a jelenkorba sem illenek többé, s annál kevésbé „a művészet örök hónába". Ez bizonyítja Kölcsey elfogultságát. Amit még tetéz az, hogy Berzsenyinél kifogásolja a többször előforduló szavakat, „de az imádott Daykánál nem". Egész sor példát hoz fel Szemere á Daykánál unos-untalan előforduló ismétlésekre. Miért szabad ez Daykának, s miért nem Berzsenyinek?' 1 " Jelentős Dayka és Berzsenyi párhuzama közben Szemerének эг a megjegyzése is, hogy Daykánál a mitológia csak nyelvmitológia („Sprachmitologie"), Berzsenyinél pedig „plasztikus istenek" szerepelnek 67 . A dagályra is egész csomó példát hoz fel Szemere Daykánál, amelyek valóban dagályos kifejezéseknek nevezhetők. Akkor miért dicsőíti Kölcsey Daykát? Miért elfogult dicséretében is, miként kifogásaiban elfogultnak bizonyult 68 ? Szemere Berzsenyit inkább Kisfaludy Sándorhoz méri, mint — Kölcsey szája íze szerint — Daykához. Szerinte — s ez az egyik legjobb megjegyzése — Kölcseynek Berzsenyivel kapcsolatban úgy kellett volna nyilatkoznia, mint Himfy elbírálásakor 69 : „Berzsenyinél némely (s kivált a rímes) versekre nézve a költés nem mesterség, ő lángol és teremt némelykor bámulatraméltóképpen, némelykor nem bámulatraméltóképpen, mindegy, de ő teremt." Ennek a bizonyítására Szemere felhozza Berzsenyi két hasonló tárgyú versét, amelyeket a Múzsához írt (egy rímes és egy rímtelen verset) 70 . Nagy pontossággal és végtelen türelemmel veti össze a két vers tartalmát és gondolatmenetét. Míg többi verselemzéseiben csak tartalmakat ad (sokszor hevenyészve), itt az a törekvése, hogy rámutasson az összehasonlított verseknek lírai cselekményére is, ami azonban a szinte betű szerinti összevetés miatt nem valósulhatott meg 71 . 63 Uo. 27. 64 Uo. 28. 66 Uo. 28. 66 Uo. 28. 67 Uo. 30. 68 Uo. 28. 69 Uo. 31. 70 Uo. 31. kk. 71 Uo. 33. 238
