A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Merényi Oszkár: Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett (1817)
A két költeményre vonatkozó ítéletét a következőkben foglalja össze 72 : „Az itt elmondottakból minden láthatja, hogy midőn az ódában kellem és fenség, a báj és az erő uralkodnak : itt csak kellem és báj ragadnak meg bennünket : de ezek tagadhatatlanul és minden bizonnyal. Varius et idem Berzsenyi charactere, s ez nem kis érdem; csakhogy ízlelnünk kell, s éppen a báj és kellem fellelhetése végett adá Plató a tanácsot : Áldozat a Gráciáknak !" Már láttuk, hogy a Kölcsey által könyvszámra elhagyandó versekre nézve Szemere véleménye az, hogy felveszik a versenyt Dayka és Kis hasonló tárgyú verseivel, tehát elhagyásuk igazságtalan lenne 73 . Ugyanez a véleménye az első könyvből száműzetésre ítélt négy darabra is 74 . Az Egy szilaj lánykához címűre vonatkozólag megjegyzi, hogy a vers egy rögtönzött kifakadás, egy sebes, de szelíd fölkiáltás s ösztönzés az örömre. Parányi a tárgy, s hasonlóan adja ezt a költő. ,,A költés itt sem vala mesterség (művészet), azonban a teremtést e daltól sem lehet megtagadni." Hasonlóan kél Az örömhöz с vers védelmére is, amely nem hasonlítható ugyan Schiller fenséges ódájához (An die Freude), hanem röviden, de tartalmazza, s „közeljárva a népi szójáráshoz" (édes örömest) szólítja meg megszemélyesített tárgyát. Megjegyzi azt is, hogy ez egyike a legnehezebb témáknak, és Virág két ugyanolyan tárgyú versét is idézi minden megjegyzés nélkül, emlékezetből, de nyilván összehasonlításul, ami Berzsenyi javára dőlhet el. A többi kettőnek jogosultságát Berzsenyi verseskönyvében való szereplésre lírai cselekményük közlésével bizonyítja, ami — szerinte — bizonyság a versek költői tartalma mellett. És itt tapint Szemere Kölcsey bírálatának egyik alapvető hiányosságára. Kölcsey Berzsenyinek az általa fiatalkorúaknak és készületleneknek nevezett verseinél tisztán külső formájuk után ítél 75 , ami egyoldalú álláspont. Szemere szerint Kölcsey egyszerűen elképzelt egy Berzsenyi-féle költői arcot az Emmi с. vers első versszakára támaszkodva, s nem is akar hallani arról, hogy annak az arcnak vannak más vonásai is, s így jogosultak a költőnek azok a versei is, amelyek a kellemet és bájt nem exaltált kifejezéssel adták, hanem szelíd és könnyű fantáziával. így a recensens által adott jellemzés egyoldalú, hiányos 76 . Ugyancsak élesen bírálja Szemere Kölcsey nek a Remetére vonatkozó kifogásait 77 , abból kiindulva, hogy igaz : szokatlan és új asklepiadesi mértékben írt rege. De Kölcseynek gondolkozni kellett volna arról, hogy „egy költőt, kinek görög mértékű versei csalhatatlanul a legszebbek közé tartoznak azok közt, melyeket magyar költő énekelt — nem bírt-e egy vagy más ok e szokatlanságra 78 ? Mint ahogy Berzsenyi Antirecensiojában részletesen indokolja is a mérték megválasztását. Abban is igaza van Szemerének, hogy a Kölcsey által említett horáci mérték a Poétikában ismeretlen 79 . Tehát a „horáci ódát tibulli mértékre, tibulli elégiát horáci 72 Uo. 34. 73 Uo. 36. 74 Uo. 34. kk. 75 Uo. 36. 76 Uo. 37. 77 Uo. 39. 78 Uo. 39. 79 Uo. 39. 239
