A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi nép hiedelmekben

területünkön — gazdag ezekben a történetekben és ebből következik, hogy bőven találunk ilyen motívumokat népmeséinkben is. A PÓRULJÁRT BOSZORKÁNY Ezt egy embertül hallottam, azt mondta, hogy Semjénbe történt. Szóval kovácsember vót. Oszt vót nála egy szóga. Oszt a szóga mikor lefeküdt este, hát az asszony bement. Vót ott felakasztva bent egy kantár, rendesen mindig hozzávágta a szógához. A szógábul rögtön lett egy lú. Akkor aztán ráült a lúra, oszt mindig a tengelléci hídjára jártak. Mindig elment az asszony vele, a fiúval. A szegény fiú kifáradt. De ez minden este így volt. Eccer a fiú egyet gondolt, hogy majd ű megpróbálja. Akkor, mikor az asszony ment vóna befele, ű is hirtelen lekapta a kantárt, oszt hozzávágta az asszonyho. Az asszonybul lett egy lú. Este vót. Akkor bemegy a kovácshoz, azt mondja : — Gazduram, tessék jönni, van itt egy lú, tessék bevasalni ! Hát jött is a kovács, mingyán bevasalta a lovat. Bevasalta a feleségit. Nahát, oszt a szóga lefeküdt. Majd osztán asszony lett a lú. Reggel osztán az asszony kelne felfele, hát keze-lába vasba van. Ekkor osztán jöttek rá, hogy a felesége vót a babonás asszony. Babonázta mindig a szógát a kantárral, de übelűle is lú lett. Ennyit tudok. A KOMA KUTYA KÉPÉBEN Kiss Sándornak hittak, osztán szógált egy gazdaembernél. Osztán mikor hazament a gazdánál, hazament a szekerén, hát egy kutya, egy nagy fehér kutya ült a gangon. Arra ü meg odahúzott a kutyának. Hát a kutya nem bántotta űtet, se nem ugatott. Na, jól van. Hát akkor hazament — idesapám mondta, mert ű beszélte nekem —, oszt mikor ment az ajtón, beesett. Ott az ajtón bebukott, oszt meghótt. Nahát, mit csinájjék vele, feltették az ágyra, osztán betakarták lepedővel, minden. Aztán ment az asszony, hogy megyén harangoztatni neki, meg koporsót venni. Hát jön rá szembe a kom ja. Azt mondja a kom ja : — Hová megyén, komámasszony ? — Megyek — azt mondja — koporsót venni, meghalt ez az ember. — Ah, nem halt a' meg. Mennyünk csak — azt mondja — megnízni ! Megyén vissza a koma, megyén, hát látja, hogy ott fekszik az ágyon meghalva. Kapta, oszt jól pofonvágta. Erre oszt megmozdult, hogy pofonvágta. Azt mondja : — Hozzék csak komámasszony egy veder vizet ! Odavitte a veder vizet, ráöntötte, mingyár felkőtt a koma. Akkor oszt mondja neki : — Látod, látod koma, hogy jártál ? Én téged nem bántottalak, mikor ott vótam az ajtóba. Jót rámhúztál az ostorral ! Akkor tudták meg oszt, hogy kutya vót. 218