A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi nép hiedelmekben
embereket lóvá változtatnak és egyéb gonosz dolgokat cselekednek. A középkorban hivatalosan üldözték őket, egyházi és világi hatóságok Európa-szerte százával és ezrével elevenen égették meg a boszorkányoknak tartott férfiakat és asszonyokat 2 . A néphit, mint az alábbiakban közölt babonás történetekből is láthatjuk, a boszorkányokat felruházza az állattá változás képességével. Ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy ez a volt képesség mennyiben őrzi a korai magyar hitvilág emlékeit, s mennyiben jelent középkori, nyugati átvételt, akkor a nyugat-európai és magyar boszorkánypereket kell egybevetnünk. Komáromy Andor, a boszorkánypereket feldolgozó nevezetes munkájában megállapítja, hogy a régebbi, 1728 előtti magyar boszorkányperekben a nyugati kifejlett boszorkányfogalom átvételének, például a seprűnyélen való lovaglásnak vagy a boszorkánygyülekezeteknek nyoma sem található, viszont a lóvá varázsolás annál gyakrabban szerepel. Ezzel kapcsolatban következőket írja : „Ki kell még emelnem, hogy a régi typusú pereinkben is többször van szó boszorkányok éjjeli kóborlásairól, a roppant sebességgel nagy távolságokra való röpülésükről ; de az éjjeli útjukat megbűvölt, lóvátett embereken tették meg. És az így lóvá tett emberek, akik ezeket előadják, sohasem említik meg, hogy ilyenkor a boszorkányok velük más boszorkányok gyülekezeteit látogatták volna" 3 . Komáromy összehasonlító munkájából az derül ki, hogy törvényszéki hatóságaink a boszorkányság kérdéskomplexumával a nyugati boszorkányképzeteket is átvették, nem kis részük volt tehát a jelenlegi magyar boszorkányképzetek kialakításában 4 . A perek anyaga alapján — a lóvá varázsolás motívumának kivételével — nyugati eredetűeknek kell tartanunk azokat a hiedelmeket is, melyek szerint a boszorkányok tetszés szerinti állatalakot ölthetnek 5 . Solymossy Sándor a kantár nyakbavetésével való lóvá varázsolás motívumát pogánykori hiedelem maradványának tartja 6 . Ezt a hiedelmet őrzi a „lóvá tesz" kifejezésünk is 7 . A lóvá varázsolás motívumát régi magyar szellemi hagyatéknak kell tartanunk, melynek összehasonlító vizsgálata a mai napig sem történt meg. A táltosok a hiedelemvilágban jóindulatú, közöttünk élő emberekként szerepelnek. Azt tartják róluk, hogy foggal születnek, majd 17 éves korukban ellenfelükkel megütköznek. A küzdelem bika vagy láng alakjában megy végbe, s a világosabb szín győzelmével hét évig jó termés 2 Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp. 1910. Bevezető tanulmány. 3 Komáromy: I. m. XVIII. 4 Ugyanezt a megállapítást lásd: Solymossy Sándor: A magyar ősi hitvilág. A Magyarság Néprajza IV. III. kiad. Bp. 1943. 376. 5 Ezt a népi felfogást a 8. számú történetünk adatközlője így fogalmazza meg: „Csak boszorkány lehetett, mert abbul változik mindenféle. Ha akarja kutya, ha akarja macska, ha akarja lú lesz belüle." 6 Solymossy Sándor: A vasorrú bába és mitikus rokonai (Ethn. 1927. 22.) című munkájában megkísérli a boszorkányképzetek késői járulékainak felsorolását. Itt — tévesen — a kantár segítségével történő lóvá varázsolást is késői járuléknak veszi, azonban ezt a nézetét később helyesbíti. A magyar ősi hitvilág (I. m. 377.) című munkájában a lóvá varázsolást régi vonások közé veszi, s ezáltal Komáromyval azonos álláspontra helyezkedik. 7 O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Bp. 1957. 237. 216
