A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században

5. A sziléziták közül kivált munkások, amilyenek a Kótajban rekedtek is voltak, a megszokás alapján már más módon (a seprés által) begyűjtött salétromanyagot is ásottnak mondták. 6. Egy 1704. évről keltezett okiratban világosan kimondták, hogy a kallói várban csak a f őzőalkalmatosságok és eszközök voltak találhatók, a szérűk kint, a „városban" feküdtek. Szabolcs megyében tehát a szérűkön való salétromseprést, mint a salétrom alapanyaga gyűjtésének egyik módját, már a XVIII. század legelején is ismerték. 7. Mivel pedig Mária Terézia királynő salétromszakértője, Haeckel István, maga sem tudott tájékoztatást adni a salétrom szérűn való előállítási módjáról, azt Kalló környékén kifejlesztett salétromkészítési módnak lehet tekinteni. 8. A salétrom seprés által való gyűjtésére a Kalló vidéki sziksóseprés ismeretében vállalkozhatott az első salétromseprő mester : a sziksó és a salétrom talajból való együttes feltörésének az ismeretében tehetett kísérletet a két vegyület elválasztására. 9. A salétrom új készítési módjának a falvakban való elterjedésére viszont a fiskusi (kincstári) birtokokon nyílt elsősorban lehetőség. Az 1704. évben, amikor a salétrom hét községben való termeléséről volt szó, Kalló, Bogdány, Demecser, Kék és Tass községek nevét a salétromtermeléssel kapcsolatban, mint kisebb-nagyobb részben kincstári birtokok nevét találjuk megemlítve. 10. A salétromfőzés elterjedését Szabolcsban mindenekelőtt az mozdíthatta elő, hogy általa a jobbágyok a ritkán látott pénzhez folyamatosan hozzájuthattak. Azután sorban : hogy a terhes megyei fuvarozásoktól, a katonai beszállásolásoktól, a katonai szolgálattól és bizonyos adónemek fizetése alól ideiglenesen vagy éppen állandóan is fel lettek mentve. 11. A salétromkészítés jellegzetes jobbágyi ipari munka volt. Mindvégig szervezetlen maradt. Az ezen munkát végző munkásoknál a céhrendszer nem fejlődött ki. A vele kapcsolatban említett karámbíróságot magát isi csak közvetítő szervként lehet felfogni. Akár a későbbi gyári (pl. cukorgyári) megbízottak tisztségét. A gyár adta nekik a fizetést (esetleg jutalékot), a külön-külön dolgozó salétromosoknak közvetítette a gyár üzenetét, átadta nekik a küldött tárgyakat, esetleg tanácsokat is adott nekik. A salétromosok azonban így is meg tudták védeni érdeküket, a földesurasággal szemben a hivatalos helyeken való panaszok útján, a hivatalosokkal szemben pedig a főzéssel való leállással. 12. Mindenesetre el lehet mondani azt, hogy a magyarság szabadságharcai szempontjából nem volt közömbös : vajon Szabolcsban főzték-e, vagy sem a magyar jobbágyok a salétromot. Nyárády Mihály