A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században

előállítását. Voltak azonban olyanok is, akik ellentmondtak azzal a megokolással, hogy a salétromfőzésre alkalmas helyük és földjük, sőt fájuk sincs. így tettekj a bulyiak is. A nádudvariak pedig azzal utasították el a rendeletet,, hogy erdejük nincs, annak az árendálását pedig a külső kommunitás (a külbirtokos nemesek) nélkül nem vállalhatják

179

. A salétromtermelő községek száma azonban határozottan emelkedett. A vállalkozók ez alkalommal inkább a jobbágyok és taksások közül kerültek ki. A birtokos nemesek nagy többsége csak a földjét adta át salétromtermelésre. Ezért hivatkozott azután két orosi salétromfőző, Karámos Tamás és Illyés a megyéhez intézett panasziratban, hogy szérűjük helyét őfelsége foglaltatta nekik. A fejlődést azonban az is előmozdította, hogy a jobbágyok használatra kapott szérűi után az árendát kezdetben a cassabéli urak (vagyis a salétromház vezetői) fizették

180

. Az 1779. évben egy Szén (Schön) nevű osztrák származású ember volt a salétromigazgató

181

. Az 1780. évben gr. Kállay János lett a salétromásatás és készíttetés igazgatója

182

. 1783-ból De Pauli Lipót nevét említik, mint igazgató nevét

183

. Az 1784. évben a Helytartó Tanács rendeletet adott ki az iránt, hogy a salétromfőzők a salétromsót konyhasó helyett ne árusítsák, mert az tisztátalan állapotában az emberek egészségére ártalmas

184

. Az 1790. évben a megye utasította követeit, hogy az országgyűlésen emeljenek szót amellett, hogy a salétromművelést ne igyekezzenek királyi joggá tenni. A földesuraknak továbbra is szabadságuk legyen hozzá

185

. A vita az országgyűlés beavatkozása nélkül fejeződött be. A salétromkészítést éppen úgy nem sorolták a királyi bányai jussok közé, mint a szódafőzést. 1795-ben De Pauli Ferenc salétrominspektor (De Pauli Lipót jogutóda) panaszt tett a megyénél amiatt, hogy a salétromfőzőktől bizonyos tartozások fejében azok rakásba hordott salétromos földjeit lefoglalták

180

. 1798-ban elrendelték a salétromfőzők összeírását

187

. Ugyanebben az évben báró Vay Miklós tábornok I. Ferenc királytól a szabad ég alatt heverő földekből 30 000 mázsa salétrom készítésére és megeresztésére nyert engedélyt. A Királyi Kamara tanúsító levelét a megyének bemutatta. Kijelentette, hogy más hazafiakat kész felvenni társaságába. A megye nyolc tagú bizottságot küldött ki a bejelentés megvizsgálására

188

. A bizottság helyesnek találta Vay Miklós tervét, s elhatározta, hogy pártfogólag közhírré teszi. Egyszersmind azt is elhatározta, hogy a tervet a szomszédos megyéknek is ajánlja

189

. 1799-ben Vay Miklós kijelentette, hogy a salétromtermelésre csak olyan községek lakosaival szerződik, akik De Paulival nincsenek szerző179 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 28. N. 14. 1736. 180 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 28. N. 27. 1786. isi Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Nagykálló község iratai. 182 Debreceni Áll. Lt.: Különböző iratok: 1686. sz. 183 Debreceni Áll. Lt.: Különböző iratok: 1701. sz. 184 Debreceni Áll. Lt.: Különböző iratok: 1720. sz. 185 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Proth. I. Fol. 207. N. 1197. 1790. 186 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Proth. III. Fol. 317. N. 1886. 1795. 187 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Proth. IV. Fol. 416. N. 37. 1798. 188 Nyh. Áll. Lt. Szab. a: Proth. IV. Fol. 481. N. 4. 1798. l8a Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Proth. IV. Fol. 483. N. 25. 1798. 206