A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
volna keverni az altalajjal. Ha tehát az ekét használták futóhomokkal be nem temetett szérűhely készítésénél, véleményem szerint csak a talaj és a ráhordott homok összekeveréséhez használhatták. A szérű gazdája a homoknak a szérű felszínén való puszta szétterítésével kárt is csinált volna magának. A talajból ki virító (kiütköző) salétrom betakarítása alkalmával tisztátalanságként a szokottnál több földet (homokot) gyűjtött (vagy gyűjtetett) volna össze : az nemcsak a takarításnál, hanem a kilúgozásnál is szaporította volna a felesleges munkát. A salétrom fogatos kaparóval való összegyűjtési módját magát nem tartom célszerűtlennek. Annál kevésbé valószínűtlennek ! De nem tartom általánosnak. A szegény jobbágyok még egy-egy boronát sem igen mondhattak a magukénak, nemhogy egy agyafúrt mesterember kaparó szerkezetét. Még szervezkedés útján sem. Megelégedtek ők a salétrom gyűjtéséhez ugyancsak alkalmas primitív seprűkkel és gereblyékkel. A Szabó József és Treitz Péter által említett lófogatos salétromkaparó különben is kifejezetten a földesúr szerszámkészletéhez tartozott 10 "'. A fogatos kaparót egyébként Szabó József szerint esteli munkaidőben használták 100 . Az ebben az időben való használatát természetesnek lehet mondani. Akkor ugyanis a szérűn a salétromkristályok már összeestek. Esetleg a földön jégkéreg módján össze is álltak. Ezzel ellentétben az általánosnak mondható hajnali időbeli salétromgyűjtéshez, amelynél a salétromvirágok még megvoltak, célravezetőbb volt a seprű. Kéziratos forrásaimban is több ízben salétromseprő helyről és salétromseprésről esik szó. Azért is tagadtam és tagadom azt, hogy Szabó József és Treitz Péter itt tárgyalt salétromszérű és munkaleírásai olyanok volnának, amelyeknek az ismeretében el lehetne mondani, hogy a falusi salétromszérűk és szérűbeli munkák úgy és csakis úgy mentek volna végbe, ahogy ők azt megírták. Forrásaim egyikében azokon túlmenőleg szó esett bizonyos bírói lefoglalás alá került, rakásba rakott salétromporokról 107 . Másikában már arról is szó van, hogv a salétromporok számára porszént (porszint) is készítettek 108 . Harmadik forrásomban arra is találtam adatot, hogy az 1728. évben nemcsak egyes salétromfőzöknek, hanem egy-egy község salétromfőzőinek sem volt üstjük 109 . Ebből természetszerűleg következik t hogy a port a kallói salétromházba főzetlen állapotban is be-beszállították. A falusi salétromfőző helyeket karámoknak vagy kalyibáknak nevezték. Ezek szabadkéményes zárható helyek voltak. Aminek az ismeretében — azt hiszem — a salétromkarám név jelentése is tisztázva van már számunkra 110 . 105 Szó szerint: Mike-Pércsen... az illető urak minden tudvágyas utazónak kérdéseit a legnagyobb avatottságra mutató feleleteikkel földeríteni szokják... A Természettudományi Társ. Évk. 1841—1845: II. k. 229. 106 A Természettudományi Társ. Évk. 1841—1845: II. k. 230. 107 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Proth. III. Fol. 317. N. 1886. 1795. év. 108 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 28. N. 35. 1786. 109 Például Demecsernek sem volt az 1728. évben. Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 30. N. 208. 1729. 110 Szarvas—Simonyi: M. nyelvtört, szótár II. k. 126. hasáb: Karám: tugurium. Annyit teszen, mint gulyiba vagy gunyhó. 192
