A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
A sziléziták istállókból, lakószobákból stb. kihordott földjét gájföldnek nevezték. Ezt előbb kilúgozták, azután főzés által besűrűsítették. Az így nyert salétromot gáj salétromnak mondták 111 . Tizenkét szekér gáj földből átlagban egy mázsa gáj salétromot főztek 112 . A salétrom iskolákban való készítéséről a kallói kerületből adatot nem kaptam. A debreceni kerületben volt az szokásos. Ott azt a kilúgozott gájföldekből gúlaformán rakták fel. Nevük permete volt. Rétegezve, kétharmad rész földből és egyharmad rész hamuból készítették 113 . 12. A szikről és annak a salétromfőzésben való szerepéről szükségképpen többször szóltam itt. A szik neve azonban (különböző formákban) csak, mint szennynek (a salétrom szennyének) a neve került be tanulmányomba. Ennek ellenére sem lesz itt felesleges róla beszélnem. Amit azonban lehetőleg szabolcsi vonatkozásban és csak szűk keretek közt igyekeztem megtenni. A szik vagy sziksó víz tartalmú szénsavas nátrium (Na 2 CO 3 + 10 H 2 0). Ha vízátbocsátó volt a talaja, azon a salétromhoz hasonlóan kivirágzott. A mesterséges szóda felfedezése előtti időben maga is becses áru volt. Egy úrbéri irat szerint Kemecsén a vargák és szappanfőzők részére már az 1772. évben is eladásra seperték a széksót 114 . Ez az adat valószínűvé teszi azt, hogy a salétromseprés a sziksóseprési munkák nyomán indult meg. A szakemberek ugyanis az utóbbi munka vizsgálata alkalmával könnyen rájöhettek, hogy a kivirágzott szikscnak értékes kísérője volt a salétrom. A két vegyületet csupán el kellett választani egymástól. Hogy eközben csupán a keresettebb salétrom megtartására törekedtek, az már magától értetődött. A sziksó vagy szóda főzése könnyű, a salétroménál jóval könnyebb munka volt. Csupán a vízben kellett azt feloldaniuk és a földes részétől megtisztítaniuk. A sziksófőzés természetesen csak nagyban volt jövedelmező. Azért élelmes vállalkozók a főzésre alkalmas szikes helyeket kibérelték. Tudomásom szerint Szabolcsban az első szódabérleti szerződést Bérceién, az 1798. évben kötötték 115 . Széksótermő tavakat kisbirtokosoktól is béreltek. Az utóbbi helyek bérlői a szikszűrűket nyomás idején sem kerítették be. Csupán az állatok itatóhelyét jelölték ki, s a pásztorokat intették nagyobb ügyeletre 116 . Egy peres eljárás során a bérlő versenytársa azzal a kifogással akarta a pert a maga javára eldönteni, hogy a bérlő a bérelt területen levő székporseprő helyeket csak kis részben nyesette fel s tisztíttatta 111 A Természettudományi Társ. évk. 1841—1845: II. k. 224—225. 112 Debreceni Áll. Lt.: Különböző irományok: 2009. sz. из A Természettudományi Társ. évk. 1841—1845: II. k. 226. Ugyanott salétrom-plantage, plantage-üzlet, gyarmat-üzlet és plántás-üzlet nevekkel említi. A permetéket pedig „debreceniesen" piramisoknak is mondja. 114 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Úrbéri iratok. Magyar nyelvű kiegészítés. 115 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 3. N. 903. 1803. 116 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 3. N. 903. 1803. 13 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve I. 193
