A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
Ezeknek a neveknek a megfejtése nem könnyű feladat. Szabó József és Treitz Péter isi csak ezek egyikének, a szérűnek a megfejtésére vállalkoztak. Azi első szerint a salétromszérű a gabonaszérűhöz való hasonlósága alapján kapta a nevét. Treitz Péter szerint azonban a szérű a kerítettsége által már mégiscsak különbözött a gabonaszérűtől. A két nagy salétromszakértő tévedése itt nyilvánvaló. Az egyiké úgy, mint a másiké. A gabona- és a salétromszérű ugyanis sem anyagukban, sem. alakjukban, sem készítési módjukban nem egyeztek egymással. Annál kevésbé az egyikük (a salétromszérű) kerítettségében 89 . A szérű szónak a XVII. századbeli nyelvhasználatban gyűrű volt a jelentése. így lehet ezt látni Pázmány Péter egyik munkájában, ahol a vízbe dobott kő gyűrű alakú hullámverésével kapcsolatban a következőket írta : „Az állóvízbe, ha egy követskét vetünk, elsőben kisded, kerekded szürüt indít" 90 . Győrffy István, a nagy néprajzi szakember ugyancsak ismerte a szérű szó gyűrű jelentését, s így arra következtetett, hogy az ősi gabonaszérű gyűrű formájú lehetett. Ezzel kapcsolatban utalt a matyók ismert gyűrű alakú gabonaszérűjére. A hely országosan ismert alakjáról pedig ugyanakkor azt írta, hogy voltaképpen „gyomtól megnyesett, homokos talajon agyaggal meghordott és keményre döngölt, sima kerekded, térség" 91 . Ezzel ellentétben a salétromszérű — szerintem — általában gaztól megtisztított, víz járta szikes talajon, homokkal, állati vizelettel és hamuval feljavított, s leszántott, sima, szabálytalan, kerítetlen térség volt. Azt hiszem, ha az utóbbi meghatározásban használt „kerítetlen" szavam helyességét igazolom, a Szabó- és Treitz-féle meghatározásokkal szembeni tagadásom máris teljes értékűvé válik. Erre az első bizonyítékom egy 1810. évből keltezett irat, amelyben a „salétromadministrátió vicedirektora" a megyénél a nyíregyházi bírák és lakosok ellen amiatt emelt panaszt, hogy a város területén levő salétromszérűket mindenféle marhájukkal gázoltatták 92 . Ebből máris kitűnik az, hogy az állatok kártételének megakadályozására Szabolcs megye legmódosabb községében sem csináltak kerítést. A második bizonyítékom egy 1812. évi okirat, amelyben a kallói adminisztráció a megyétől az orosi földesuraságnak az ellen az eljárása ellen kért pártfogást, hogy ez a salétrom árának a késedelmes fizetése miatt a salétromseprésre használt fundusok (földek) körülkerítését és kertekké való alakítását rendelte el 93 . Véleményem szerint ehhez az adathoz magához magyarázatot fűzni már teljesen felesleges. A gabonaszérű és a salétromszérű nevek azonban valamiképpen mégis összefüggenek. A gabonaszérűt Szabolcsban a múltban általában a belsőség udvarán 89 Szabó József: Természettudományi Társ. Évk. 1841—1845: II. k. 227. Treitz Péter: Zsilinszky—Treitz: A szikes talajok javítása с munka I. részében,106. 90 Szarvas Gábor—Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár. Bp., 1891. év. III. k. 230. hasáb. 91 A magyarság néprajza: Tárgyi néprajz. Gazdálkodás. Földművelés. II. rész. 182. 92 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Proth. 14. Fol. 246. N. 18. 93 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Proth. XVII. Fol. 192. N. 15. 1812. 188
