A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
tudták meghatározni. Salétrom is van benne : (N0 3 ) százaléka == 0,106. Nagy a sótartalma. C0 3 is van benne 63 . Ezután már Kemecsén tettem próbát az adatgyűjtéssel. Ott megintcsak nem salétromseprésről, hanem széksóseprésről beszéltek. Legelőbb egy demecseri dolgozónak, Kelemen Józsefnek, kemecsei származású felesége hívta fel rá a figyelmemet. Itt is különösen a Nagysóstóra hivatkoztak. Oda el is mentem. A helyszínen Hutykai András nevű 26 éves kondással találkoztam. Érdeklődésemre elmondta, hogy néhány éve lakik Kemecsén. A helyet, ahol most legelteti nyáját, egykori birtokosáról Ház- (Haas-) tanyasi széknek mondogatják mostanában. Régebben tó volt ott. A rajta keresztül futó kanális .(csatorna) partján legerősebb a szék. A szék erősségének érzékeltetésére a kőszikla szót használta. Van azonban ezen a helyen, mondotta még, egy olyan rész, amely mindig poros. Amikor a sertéseket arra ,hajtja, a lábát a porba bele-belemeríti, amely jólesik neki. Ugyanerre a helyre el is kísért. A „szék" ott a felszínen valóban porszerű volt. Színe azonban a „kősziklaszerű" „szék" fehér színétől feltűnően elütött : világos krémszínű, itt-ott világosbarna is volt. Kérdésemre elmondta, hogy ezen a helyen a nyájjal meg is szokott állni, így megerősödött a gyanúm, hogy a szék színe és halmazállapota ott az állatok vizeletétől és trágyájától változott meg. Mintát vettem belőle. Erről a következő szakvéleményt kaptam : Igen erősen lúgos, pH = 9,6. Humusz = 0,81%. Szóda=l,46%. Salétrom (N0 3 ) = 0,034%. Nagy sótartalma van 64 . Ezekután már a legtermészetesebb volt, hogy a salétromtermelés egykori középpontjába, Nagy kallóba szálljak ki népi termelési (főzési) adatok és ismeretek gyűjtésére. Itteni első adatközlőm Szondy László nevű gazdálkodó volt. Hatvanöt éves. Náluk, mondta, a Sajtárszéken, a Fekete-széken, a Fehérszéken és a Hószomon seperték a salétromot. Szondy már tudatosan használta a „salétrom" szót. Tudott arról is, hogy puskaport készítettek belőle. Az említett székeket termő helyek a községtől 3—4 kilométerre feküsznek. Máig nem csatornázták azokat. Szóbeli tájékoztatása után előbb a legfontosabbnak mondott salétromseprő helyre, a Sajtárszékre mentem ki. A hely száraz volt. Északi részén erősen székes. A délin már kevésbé. Rajta nagy juhnyáj legelt. Növény nélküli részein a szék sok helyen ragyásnak látszott. Legjobban az esőverte futóhomokhoz lehetne a felületüket hasonlítani. A hely keleti oldalán pedig meglepetéssel láttam egy, a kemecsei „poros" szikfolthoz hasonló nagy foltot. A nyáj juhászával beszélgetvén megtudtam, hogy a Sajtár-széken állandóan legeltet s a „poros" helyen a juhait meg szokta állítani. Ezért megintcsak fel lehetett tennem, hogy a szék ragyavertsége és porossága egyaránt a juhok vizeletétől és trágyájától származik. A porból mintát vettem. A Fekete-széken csupán annyi feltűnőt láttam, hogy északi részén Bellák József vegyészmérnök szíves értesítése alapján. Bellák József vegyészmérnök szíves értesítése alapján. 179
