A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
volt a szék. A többin már szurokfekete talajt találtam. Területét rétként (kaszálóként) hasznosították. A Fehér-széken újra az északi rész volt székes, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint a Fekete-széknél. A szék északi végén szántóvetőket láttam. Tőlük a következőket hallottam. Hogy hogyan hozták létre a salétromot, nem tudják. Saját kis szántóföldjük müvelése közben megpróbáltak beszántani a tó szikes részére. A szántás felületén néhány nap múlva jelentkezett a zuzmaraforma ki virágzás. Tisza Sándor 53 éves dolgozó volt az emberek közt a legbeszédesebb : édesapja sokszor mondta neki, hogy a kallói salétromofíicium belsősége a község ,északi részén, a Dókakút táján feküdt. Hogy az officium mikor szűnt meg, azt nem tudja. Apja szerint hat vagy hét ember vette meg д helyet. A vevők közt ott volt a beszélgetésnél jelen levő Palatitz János nagyapja is. Az officirkertet (tiszti kertet) katonák őrizték. Palatitz János 65 éves dolgozó helybenhagyta Tisza Sándor beszédét. Sőt meg is toldotta azzal, hogy az udvarán levő épületek falai mind erősen salétromosak. Nagyapja adásvételi szerződését azonban nem volt hajlandó megmutatni. Azt mondta rá, hogy elveszett. Sajtár-székről vett .mintát vegyelemeztettem. Róla a következő adatokat kaptam : pontos felvilágosításhoz még kellett volna minta. Jelen esetben a salétromosságot valószínűleg a hygroszkopikus sók, elsősorban a nitrátok (minden bizonnyal NaNOj okozzák. (NO :l )-tartalom : 0,114%. Humusztartalom igen alacsony : 1,03%. Szóda (Na 2 CO.,)-tartalom : 3,46%. Salétromtartaíom (NO): 0,114%. Igen lúgos, pH: 9,8%. Sótartalma igen magas" 5 . Nyíregyházi gyűjtésem adatai a következők : a 80 éves Hrenkó János szerint a város salétromfőző területei a Pod Iron (Ér mellett) nevű helyen feküdtek. Tudja, hogy ott volt a Salétrom utca is. Ezt ma Tompa Mihály utcának nevezik. A salétromfőzésről azonban semmit sem tud mondani, különösebben nem érdekelte. A 86 éves Pristyák Józsefné a Tompa Mihály utca 49. számú házában lakott. Elmondta, hogy udvaruk déli oldalán húzódó utcát, amelyik vágja a Tompa Mihály utcát, ma is Salétrom-köznek nevezik. Az ő házuk helyén még 40 évvel ezelőtt kert volt. Hogy főztek-e ott salétromot, arról nem tud. Pusztai András 36 éves dolgozó, Pristyák Józsefné tőszomszédja, később elmondta, hogy az idős asszony „félelmében" elhallgatta előttem a legfontosabb mondanivalóit. Nevezetesen, hogy gyermekkorában az Ér utcán lakott. Apja, Mihalkó János szintén főzött salétromot azon a helyen. A 6—8 éves korában (1879—1881-ben) történtekre nagyon jól visszaemlékszik. Д kertjük és valamennyi Ér utcai lakos kertje, lenyúlt a későbbi Károlyi (mai Sztálin) térre. Este megöntözték a salétromszérűt. Hogy mivel öntözték meg, azt ő meg nem tudja mondani. Reggel összeseperték д rajta kiömlött salétromot. Egy katlan felett levő üstben kifőzték. A katlanba ő is hordta és rakta a tűzrevalót. Ügy hallotta a nagyoktól, hogy a salétromfőzők a betyároknak is adtak egyszer-egyszer salétromot. Attól tartott, hogy „beárulom" a hatóságoknál, s hogy neki ebből baja lesz. Bellák József vegyészmérnök szíves közlése. 180
