A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Bökönyi Sándor: Honfoglaláskori lókoponyák a nyíregyházi múzeumban
2. RÉTKÖZBERENCS-PAROMDOMB, 2. sír 54 (XXVII. t. 2 ; XXVIII. t. 2 ; XXIX. t. 2). Koponya a mandibulával. A koponya jó megtartási állapotú. Orrcsontjainak apikális része letört, a baloldali os incisivum és a két orbita széle sérült. Fogsora teljes. Színe barnássárga. A mandibula sérült. Leírása: 6—7 éves mén koponyája. A koponya egészében kicsi, bár a kenézlőinél nagyobb. Különben pontosan ugyanolyan, mint a kenézlői, csupán profiljában az a két homorodás látható, melyet Kwaschnin-Ssamarin litván parasztlovak profilján is megfigyelt, de nem tartott fajtajellemvonásnak. 35 Hasonlóan a kenézlőihez, e lónak is voltak felül farkasfogai, de kihullottak. 3. ISMERETLEN SZABOLCS MEGYEI HONFOGLALÁSKORI LELŐHELY (XXVII. t. 3; XXVIII. t. 3; XXIX. t. 3). Koponya a mandibulával. A koponya megtartási állapota jó. Mindössze orrcsontjainak apikális vége és a processus jugularisai törtek le, az arcus zygonaticusok, a nyakszírtpikkely és a baloldali os palatinum pedig sérült. A metsző- és szemfogak, valamint a baloldali Pi hiányzik. A mandibula sérült, hiányos. Leírása: A koponya kicsi. Profilvonala domború, különösen az os frontalék orális és az os nasalék aborális részénél, míg az os nasaléknak kb. a közepetáján enyhe homorulat figyelhető meg. Az agyüreg tágas, boltozatos. A nyakszírtpikkely az előbbiekéhez képest kevésbé hátrahajló. A líriea semicircularisok az előbbieknél erősebben kiemelkedők. A homlok keresztmetszetben háztetőszerűen domború, különben széles. Ugyancsak széles az arci rész is és az agykoponyához viszonyítva épp oly rövid, mint az előbbi két koponyáé, azonban nem olyan finom. 9—10 éves mén, esetleg herélt ló koponyája 36 . A méretek és indexek feltűnő egyezése alapján mindhárom ló azonos típusba tartozik. A harmadik ló domború homlokalakulása azonban felveti az egyazon típuson belüli két különböző fajtához való tartozás kérdését, annál is inkább, mivel mindhárom ló azonos nemű ; a koponyaalkatban megnyilvánuló ezen különbséget tehát nem lehet a különböző nemek rovására írni. Ez akkor is áll, ha a harmadik ló esetleg nem mén, hanem herélt lenne, mivel a herélés nem ilyen irányú változásokat hoz létre a lovak koponyáján. Ezt a kérdést azonban a ma rendelkezésünkre álló módszer és anyag alapján eldönteni nem tudjuk. Kétségtelen, hogy mindhárom koponya olyan lovakból származik, melyek a keleti fajtacsoportba tartoznak, amire széles homlokuk, boltozatos agy üregük, tág orbitáik és rövid arckoponyájuk mutat. Mindenesetre, széles homlokuk révén erősen elütnek a grossömer—molmecki i. u. V. századból származó germán lovaktól, melyeket leírójuk a nyugati csoportba sorol 37 (homlokszélesség jelzőjük 43,7, 44,5, 44,5, míg a grossör34 Kalicz N. ásatása. 35 Kwaschnin-Ssamarin, N.: i. m. 274. 36 Herélt mivoltára gyengén fejlett szemfogai engednek következtetni. 37 Müller, H. H.: Osteologische Untersuchung der Pferde von GrossörnerMolmeck von Ende des 5. Jh. n. Chr.,Wiss. Zeitschr. d. Martin-Luther Univ. HalleWittenberg. 4 (1955) 674. 93
