A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
Vékásdűlő 3. sír kardja (XVI. t. 3), mely időben párhuzamot mutat. A VII. század második felét képviseli a tiszavasvári-téglagyári egyik sírból származó vaskard. Egyélű, egyenes keresztvassal bíró példány, amely a tiszavasvári ált. iskola szertárában konzerválás hiányában elpusztult. Utóbbival azonos idejű a tiszaeszlári-sinkahegvi egyélű, keresztvassal bíró egyenes vaskard (XVI. t. 4) 69 . A védőfegyverek közül a páncélok is képviselve vannak. Azonban amíg a tiszavasvári-koldusdombi 1. sírból a maga nemében egyedülálló törzspáncél került elő mintegy 9,15 kg összsúlyban (körülbelül 3000 töredékben), addig a Tiszavasvári-Koldusdomb 21. sírból ismert vaslapocskát (XVIII. t. 15) már másodlagos rendeltetéssel tűzcsiholáshoz használták fel. A 6. sír női láncszemecskéi gyűrűpáncél kiszakított részei (XVII. t. 3—4), amelyek mint relikviák kerültek a halott nő mellé. Érdekes alakot mutat egy páncéllap (pikkely) a bashalmi 2. sírból ; ez is női sír melléklete, másodlagos felhasználással. A Tiszavasvári-Koldusdomb 1. sírjának vaspáncélját magas termetű férfi hordta. Annak ellenére, hogy az anyag rendkívüli módon összeroncsolódott az úthengerlőgéptől, mégis sikerült hosszadalmas munkával annyi páncéllapocskát összeállítani, amennyiből a fontosabb alaptípusokat megállapíthatjuk (5—6. kép). Mivel a magyarországi népvándorláskori páncélokkal külön munkában kívánok foglalkozni, itt csak a legszükségesebb mértékben érintem a tiszavasvári páncél rendszerét és fő típusait. A páncél törzspáncél volt. A nyak alját, a vállat, a mell jobb és bal oldalát fedte sorokba fűzött lapocskákkal. Bőrmellényre, bőrfűzőkkel voltak a lapocskák egymáshoz és az alaphoz is felvarrva. A középső, függőleges vonalban elől kötötték egymáshoz a két oldal páncélsorait. A hátpáncél lemezsorai nagyobb méretűek. A páncélzat alján gyűrűpáncél szegély vonult végig, amelyből kevés maradt meg. A mellpáncél jobb(5. kép 1—3) és baloldali <6. kép 1—3) típusai 13, 11 és 8 fűzőlyukkal vannak ellátva. Az alig észrevehetően domborodó lapocskák egyik széle ívesen bemélyül. A lapok ezzel az éllel irányulnak a külső szélek felé, vagyis az egymás szélét fedő, összefűzött vaslapocskák sora a középvonal felé fokozatosan lépcsőszerűen emelkedik. A vállakat fedő lapocskák (5. kép 5—5a) ívesen meggörbülnek, 11 fűzőnyílásuk van. A hát borító páncéllapjai (5. kép 4) nagyobb méretűek, 10 lyukkal vannak ellátva, mindkét végük lerögzített. A fakoporsó korhadékja egész sorokat borított el külső lapjukon, és így hitelesen tisztázható volt ennek a típusnak a rendeltetése. Törzspáncélt Magyarország avar sírleletei közül csak Kunszentmártonból ismerünk 70 . De egész táblasorokat, összerozsdásodott, különböző típusú lapokat, sorozatokat, egyes példányokat, páncélgyűrűket számos sírleletből ismerhetünk meg. A tisza vas vári avar páncélnak meglepő analógiáját szolgáltatja egy keresi sírlelet, amelyben két törzspáncél nagyszámú töredéke maradt meg ,(7. kép). Az egyes lapocskák elhelyezését a katakombasír páncél60 Folia Arch. I—II. 1939, 125. kk. 70 Csallány D.: A kunszentmártoni avarkori ötvössír, Szentes, 1933. 74
