A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
lapjainál nem minden esetben állapíthatták meg. A tiszavasvári törzspáncél most ehhez megadja a lehetőséget 71 . A tiszavasvári (5—6. kép) és a keresi (7. kép) páncéllemez formái annyira összevágnak, hogy jól megfigyelhető, miszerint mindkét páncél azonos alakja, rendszere, lyukelosztása ugyanannak a műhelynek készítményére vall. Mivel nemcsak a páncél lapjai mondhatók azonosaknak, hanem a keresi sír (két csontvázzal) egyéb leletdarabjai is a VII. század első évtizedeinek jellemző avar anyagát mutatják, azért a keresi sírlelettel, mint az avarság hagyatékával kell számolnunk. Mellékletei a következők : 1. Préselt arany kisszíj vég, szalagfonatos mintával, az övről. — 2. Préselt rozetta az övről. — 3. Kicsiny arany félhold, valószínűleg övlyukvédő. — 4—5. Két aranyemez, valószínűleg nagyszíjvég maradványai. — 6. Arany szegecske. — 7—8. Két agyagedény. — 9. Arany szövetrészlet. — 10. Apró ezüst töredékek. — 11—14. Négy darab gyöngyszem. — 15. Leo császár bronz érme (457—473). ••— 16. Csonttárgyak töredékei. — 17. Üvegtárgyak töredékei. — 18—19. Két vastőr. — 20—39. Mintegy húsz darab háromélű vasnyílhegy, két sorozathoz tartozó. — 40—41. Két egyenes vaskard, melyeknek egyikén a bőrrel áthúzott fahüvely maradványai is megvoltak. — 42. Kerek bronztükör. — 43. Háromlábú bronz kandeláber talpa. — 44. Különféle bronztöredékek. — 45—46. Két vassisak, az egyik ázsiai típusú, fűzött bordákkal, kupola formájú, vele arcvédőlap, illetőleg nyaktakaró háló. — 47. Vas kopjahegy. — 48—49. Két törzspáncél nagyszámú töredékes maradványa, amelyből csak a rajzolt páncéllap típusait és a sisakokat ismerjük 72 . A keresi páncélmaradvány magyarországi összefüggése és jelentősége miatt megérdemelné, hogy a teljes sírleletanyagot megismerhessük. Leo császár bronzérme korai datálást ad, a keresi hivatkozott leletanyag a VII. század első évtizedeire határozható meg a magyarországi korai emlékanyaggal való összefüggései miatt. Mivel a magyarországi avar emlékanyagban nincs sisak vagy sisakarcvédő, ezért a szeged-öthalmi és a bácsújfalusi VII. századi sisakarcvédő alapján 73 a duna—tiszaközi kuturgur-bolgár (hun) emlékanyaghoz köthető. A tiszavasvári és más szabolcsi avarkori sírleletek ezt az összefüggést nemcsak megengedik, hanem más kapcsolataik révén ezt igazolják is. A koporsóban való temetés szokása szintén megvolt a kora-avarkorban. Kétségtelen nyomait mutatja ennek a tiszavasvári-koldusdombi temető 23. .sírja, ahol U-alakú koporsóvasak láthatók (XVII. t. 60—62). A faanyag elpusztult, csupán ,a fakorhadék nyomait figyelhetjük meg a vaskampók belső oldalán. Az 1. ,sír hátpáncélján is maradt vissza fakorhadék, amely ugyancsak a fakoporsó alj deszkájától származik. A bashalmi 2. sírban is észlelhető volt koporsókorhadék. A temetési rítusokhoz tartoztak az edényekben elhelyezett italokon kívül a halotti tor állathús mellékletei. A tiszaberceli 1. sírban a fej mel71 Posta В.: Régészeti Tanulmányok az Oroszföldön. II. Budapest— Leipzig, 1905, 348. — Ocset, 1891, 59—61. — Arendt Wsz.: Ein alt türkischer Waffenfund aus Kertsch: Zeitsch. für hist. Waffen u. Kostümkunde, Berlin, 1932, Bd. 4 (13), 1. Juli 1932. Heft 3. 72 Arendt Wsz.: i. m.. 73 Dolgozatok, XVII. (1941), 165. kk.; Arch. Ért. 1953. 133. kk. 75
