A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
így az avarság két nagy népi komplexumra tagolható. A finnugor környezetből a Közép-Volga—Perm-vidékről kiszakadt és hurkosfülű kengyelvasat használó avarokra („ál-avarokra") és az Észak-Mongóliából elindult mongolos jellegű bolgárokra (hunokra), akik hosszúfülű kengyelvasat hoztak magukkal. Az előbbiek magyarországi súlypontja a Körös— Maros vidékén van, utóbbiaké pedig a Duna;—Tisza közén. Perescsepina (poltavai korm.) nem avar hanem kuturgur-bolgár (hun) régészeti lelőhely. A Szabolcs megyei lószerszámveretek nagyobb része nem hiteles feltárásból ered. Rendeltetésük tehát egyes esetekben kétes. A nyíregyházi 3, sírból származó, háromkaréjú, préselt ezüstveretet (VII. t. 13—14) az analógiák alapján a lószerszámdíszekhez kell sorolnunk. Ugyanígy a tiszavasvári koldusdombi 2. sír hármaskareju, rojtos végű pofadíszt is (XII t. 29). Két rétegből áll : bronz- és aranylemezből, ezeket egyszerre préselték. A tiszavasvári 1. sírból nagyszámú rozetta maradt meg (XII. t. 1—22, 28), mind kétségtelenül lószerszámveretek. Anyaguk préselt bronzlemez, aranyozva. Kiegészíti a veretsort egy három (XII. t. 24) és egy négykaréjú (XII. t. 23) préselt dísz ; az előbbit bronz- és aranylemezből, utóbbit bronzlemezből verték. Egyedül a tiszavasvári 21. sírban volt egy négykaréjú, esetleg rojtos végű ezüst préselt lószerszámdísz a maga helyén, a ló koponyájának bal oldalán, azonban ez is teljesen széthullott állapotban maradt meg. A rozettás sorozat összevethető a fönlaki préselőmintakészlet hasonló stílusú darabjaival 66 . A szabolcsi avarság fegyverzetéből csak kevés anyagot ismerünk. Az íjuk csak egy töredék darabban (a karvég csontmerevítője) maradt meg a tiszavasvári 1. sírban (XII. t. 50). A keskeny forma kora-avarkori jellegzetesség, mely általánosságban datáló értékű 67 . Ugyanebben a koldusdombi sírban háromszárnyú vasnyílhegy is volt,, de széthullott. Hasonló típusokat ismerünk Nyíregyháza-Hímesről (XX. t. 11) és Kótajról (XX. t. 10). Mind a korai, mind a késői avar időben használatosak. A lovassírok jellegzetességei nálunk a keskeny pengéjű kopjak, amelyek vasból készültek kovácsolással. A penge szimmetriatengelyén enyhe gerinc húzódik, a köpüs végén rovátkolt szalaggyűrű van, mint a Duna— Tisza közének és a Dunántúl egyes lelőhelyeinek rovátkolt kopjáin 68 . Mindössze Tiszavasvári-Koldusdomb 1. sírjából (XV. t. 1) és 21. sírjából (XV. t. 2) ismerjük, ahol a kopja a bal felsőkar felett feküdt. Ezek alapján lehetett a kótaji példányt is (XV. t. 3) csoportunkhoz sorozni. A keskeny pengéjű kopjahegy a Maros—Körös vidéki fülkesíros avar csoportra nem jellemző. De összekapcsolódik a kuturgur-bolgárok szimbolikus lótemetésénél használt kopjákkal. Ezek alakját tartotta meg ugyan, de a rovátkolt szalagdíszítés nélkül. A kardok időrendi tagozódást mutatnak. A Tiszavasvári-Koldusdomb 1. sír kardja (XVI. t. 2) kétélű, egyenes, keresztvas nélküli, korai példány. Egyélű, keskeny pengéjű, keresztvas nélküli változata ennek a Tiszabercel66 Fettich N.: Az avarkori műipar Magyarországon, Arch. Hung. I. 1926, V. t~ 26—31. 67 Folia Arch. I—II. 1939, 125. kk. 68 L. Kovrig: Arch. Ért. 1955, X. 4—6. 73
