A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
rétében is megtalálható a ló szájában. A kora-avarkorban a Tiszántúlon mind a részleges, mind a teljes lócsontváz egyaránt gyakori, még egy síron belül is előfordul együttesen. Ez a temetkezési mód avar sajátság,, mert a Duna—Tisza közén a zablát, kengyelvasat, lószerszámdíszeket,, kopjahegyet stb. nem a csontváz mellett találjuk a sírban, hanem attól távolabb, külön gödörben 60 . Ez a ritus szimbolikus lótemetésre, lóáldozatra mutat 61 . A szabolcsi sírokban kétféle kengyelvas fordul elő : a hurkosfülű és a hosszúfülű, tagolt nyakkal. A tiszavasvári-koldusdombi 1. sírban együttesen van meg mindkét típus lócsontokkal egyetemben (XIV. t. 2—3). A 21. sírban már mindkét példány hurkosfülű (XIV. t. 5—6). Ugyanígy Kótajon is (XXIII. t. 1—2), azonban itt méretbeli különbségek vannak. A felhágó rész kör alakra hajlított szára jellemzi a korai időket. A hurkosfülű kengyelvas a Közép-Volga vidékéről származott át hozzánk a Tiszántúlra, az avar honfoglalás (568) kapcsán. Így ez a típus avar jellegű és finnugor környezetből szakadt ki 62 . A másik kengyelfajta, a hosszúfülű, melyet a nyíregyházi 3. sírban (VIII. t. 1), a másik nyíregyházi ,sírleletben (VIII. t. 3—4), Nyírturán (XXII. t. 1—2, 4—5) képviselve találunk és még a tiszavasvári-koldusdombi 1. sírban (egyik példány) is megvan, amely főként a duna—tiszaközi kuturgur-bolgár (hunok) hamvasztásos vagy szimbolikus lótemetkezésére jellemző 63 , nem jellemző a Körös—Maros-vidék kora-avar fülkesírjaira, a szabolcsi részeken ez a kengyelvas használat tehát kuturgur-bolgár (hun) népesség betelepedésére mutat. Ami avar ritusú ezzel kapcsolatban,, az a lónak (felszerelve vagy anélkül) az emberrel való együttes eltemetése. L. Kovrig említ Dél-Szibéria, Észak-Mongólia, különösen az Altajvidékkel kapcsolatos VI— VIII. századi lelőhelyeket (Taseba, Kapcsala— Csatasz, Kuraj, Észak-Mongólia, a Tola folyó melléke, Kazahsztán, a Csu folyó völgye), részben ugyancsak jelképes lovassírokkal, amelyekben a hosszúfülű kengyelvasakat találjuk 64 . Ha a hosszúfülű kengyelvasak elterjedési pontjait tekintjük, ÉszakMongóliától kezdve Dél-Oroszországon át (Dnyeper melléke, Perescsepina és részben Szaraj), Magyarországon a Duna;—Tisza közére, a Dráva— Száva vidékére, a Dunántúl egyes vidékeire, úgy megkapjuk annak a mongolos habitusú népcsoportnak a vándorút ját és letelepedési területeit, amelyet én kuturgur-bolgárnak (hunnak) tekintek, és amelynek hosszú fülű, bolgáros jellegét és hovátartozandóságát a régi Preszláv területéről ismert dunai bolgár kengyelvas is megerősíti 65 . 60 I. m. 121—, 132—, 8. kép 2. 61 Csallány D.: A bácsújfalusi avarkori hamvasztásos lelet. Adatok a kuturgur-bolgárok (hunok) temetési szokásához és régészeti hagyatékához: Arch. Ért.,. 1953, 133—. 62 Posta В.: Régészeti tanulmányok az Oroszföldön, II. Budapest— Leipzig 1905, 325 — Makszimovi sírmező az Oka és Káma folyók völgyében ; Murom város területén; a permi kormányzóság területén; a régi Szarajban és a minusinszki kerületben a Taseba folyó mentén hosszúfülű kengyelvas társaságában. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956, 43—, 63 Arch. Ért. 1953. 133—. — L. Kovrig L: Adatok az avar megszállás kérdéséhez. Arch. Ért. 1955. 30. kk. 64 L. Korvig L: Arch. Ért., 1955, 40—41. 65 I. m. 41. — Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956. 39. kk. 72
