A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Kalicz Nándor: Narodka mednovo ve-ka v sz. Paszab
csekély. Ez a késői kelta telepek és oppidumok viszonylag kis mértékben való ismeretének lehet a következménye. Hazánkon kívül eső területekről azonban a bronz állatplasztikában is ismerünk a cserepeskenéziekhez hasonlókat, így a szarvasmarha figura esetében rokon ábrázolásnak tekinthető a Byciskála barlangi lelet is e . Franciaországból J. Déchelette 7 és S. Reinach 8 több úgynevezett „bovidát" ábrázoló szobrocskát ismertet. Nem ismeretlenek természetesen kis kutyaszobrocskák sem, sőt ezeket még nagyobb területről és nagyobb számban ismerjük. így Csehszlovákiából a stradonitzi oppidumból 9 , magából La Тёпе-ből 10 , Franciaországból 11 , általában a keltakor második feléből, illetőleg a legvégéről származó leletekből. Csupán egy württembergi szobrocskát keltez K. Bittel a La Téne B-korra 12 . A nagyszámú madárszobrocska között természetesen gyakori a kacsaalak, minden bizonnyal a Hallstatt-kor örökségeként. Előfordul önállóan vagy tűszerű tárgy felső részére alkalmazva. Azonban mint említettük, ezek az állatszobrocskák kronológiailag egyáltalán nem szoríthatók szűk határok közé, ha nagy többségük a késői kelta korra esik is 13 . Az egyik kardkoptatót Hunyady Ilona az ő szerinte vett 1. típusnak tartja 14 . Ugyanakkor az ábrák összevetése alapján világosan látható, hogy a 3. típushoz hasonlít leginkább mindkét példány 15 . Analógiáit viszont nem a harmadik típusú leleteket szolgáltató, úgynevezett hatvan-boldogi formájú kardkoptatók között találjuk meg, amelyek lekerekített végűek, hanem a literi formájú példányok között 1 ' 5 . Ilyenek többek között a Pécs Központi temetői, a Rozvágy II. sz. sírból származó kardkoptatók 17 . Ez az ellentmondás onnan eredhet, hogy Hunyady Ilonának nem állott módjában ismerni Jósa András rajzát, és ezért a töredékes leletek formáját nem határozhatta meg pontosan. A fenti két lelőhely anyagán kívül meglepően pontos analógiákat ismerünk még Literről és Sopron-Bécsidomb6 Beninger, E.: Der Bronzestier aus der Byőiskála-Höhle. IPEK. 8. 1932—33. 93. és Abb. 1. Taf. 16. Bár a leletet az i. e. 5. századra keltezi, megállapítja, hogy azt alig lehet a kelta kortól elkülöníteni. 7 Déchelette, J.: Manuel d'archéologie préhistorique, celtique et gallo-romaine. IV. Second áge du fer ou époque de La Téne. Paris, 1927. 812. és 568. ábra. Ugyanakkor megállapítja, hogy a La Tene-kor I. és II. szakasza alig ismeri a bronz állatszobrokat. 8 Reinach, S.: Antiquités nationales... Bronzes figures de la Gaule Romaine. Paris, 1892. 198. 9 Pic, J. L.: Le Hraditsch de Stradonitz en Boheme. Leipzig, 1906. 68. és XX. t. 26., továbbá XXV. t. 2—3. — Filip, Jan: Keltövé ve Strédni Evropé. Prága, 1956. Monumenta Archaeologica V. CXXV. t. 9. 10 Gross: La Téne, un oppidum helvéte. Paris, 1886». 48. és XI. t. 26. — Vouga, P.: La Téne. Leipzig, 1923. L. t. 26. 11 Déchelette, J.: i. m. 12 Bittel, K.: Die Kelten in Württemberg. RGF. B. 8. Berlin— Leipzig, 1934. Taf. 8. 8. és 74. 1. 13 Pic, J.: i. m. 69. szerint már a korai kelta kortól kezdve ismeretesek. — Filip, J.\ i. m. CXXVII. t. 25. — Weinzierl, R. R.: Das La Téne— Grabfeld von Languest bei Bilin in Böhmen. Braunschweig, 1899. fig. 2. — Thiollier, F. et N.: Fouiiles de Mont Beuvray, ancienne Bibracte. I. 1899. Saint-Étienne. XLIX. t. 19. 14 Hunyady Ilona: i. m. 15 Hunyady Ilona: Kelták a Kárpátmedencében. Szövegkötet. Diss. Pann. II. 18. Budapest, 1944. XII. t. 16 Uo. 109. 17 Uo. Táblakötet. Budapest, 1942. XLII. t. 2—3 és IV. t. 5. 28
