A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Merényi Oszkár: Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett (1817)
versét 131 . Bármily mesterkélt ez a jellemzés, de az a megjegyzése, hogy Berzsenyi a Múzsában, ideáljában: önlelkét, önéletét tekinti, ma is megáll. Berzsenyi ebben a versében valóban maga bolyong a Hesperidák kertjében, látja a nagyot, a rendkívülit és hevül miatta (szemben Virág didaktikus tendenciájával). Virágnál a „közönséges élet", Berzsenyinél az álomvilág, amelynek a költő a valódi hőse. „Képei egy tündér világból vétettek, s oda repítenek vissza." Itt indokolja meg szélesebben „a Néma hamvedrek mohait bíborral fested" védelmét is. A Megelégedésben is helyesen emeli ki* 32 „a tökéletesen lírailag inspirált dikciót". Észreveszi a vers „lírai fokozatait", amikor úgy elemzi, hogy „tagadólag nyitván meg dalát, s a megelégedetlennel kezdvén meg, a folyamban (folytatásban) e két ellenpárt kapcsolja együvé, s a berekesztésben, hogy a mű kerek legyen, a nyitányra emlékeztet". Érzi a vers kezdeti képeiben a „lírai szökdelést" (a szokatlan „kínai pamlag"), látja a vers architektúráját, a Megelégedésnek mennyei lénnyé való magasításában értékeli a költő lírai fantáziáját, de mindezt — sajnos — vég nélküli és zavaros bőbeszédűségbe rejti. Mellékfogásai és kritikusi szeszélyének csapongásai közül hadd említsük meg, hogy ugyanazt a Múzsához с verset 133 , amelyet az előbb magasztalt, ugyanabban a művében később nagyon is leértékeli, mert a vers tartalma nem felel meg annak az értelemnek, amelyet ő az andalgásnak tulajdonít, pedig a költő arról beszél mindjárt az első versszakban, hogy szíve „andalog" 134 . Az időt és a teret a versben „dermedtnek, holtnak" érzi, a líraiság pang, az utolsó versszakban pedig a költő andalgás helyett elragadtatást fejez ki, ami — szerinte — nagy hiba. Vagyis félreérti a vers lényegét, amely nem andalgás, hanem a költői lelkesültség kifejezése. Tévedését még tetézi, amikor Virágnak egyik közepes versével szemben értékeli le Berzsenyit 135 . Hasonló eltévelyedése, amikor a Jámborság és középszerben csak „szótengert" lát és valóságos torzképet ad mesterkélt szempontjaival visszaélve, arról a versről, amely annyi költőiséget és nemes emberséget fejez ki 136 . Ennek ellenére sajnálhatjuk, hogy Szemere nem valósította meg tervét, és nem foglalkozott azzal a további tizenegy Berzsenyi-verssel, amelyek elemzését tervbe vette a Dalverseny folytatásaként tervezett művében. * A goetheiség és popularitás, a formai művészet és tartalom életteljes gazdagságának hirdetője, aki Kazinczyt és Kölcseyt is alkotásra tudta serkenteni, s aki szerint „a nyelv géniusza átteremti a viselt világot", Berzsenyi iránti szeretete, de műveltsége folytán is bizonyára nem egy érdekes szemponttal gazdagította volna a kor és az utókor Berzsenyifelfogását. Merényi Oszkár 13 1 Dalverseny 11. 132 Uo. 25. 133 Uo. 101. 134 Uo. 101. 135 Uo. 99. 136 Uo. 107. 247
