A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Merényi Oszkár: Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett (1817)
ban előmutatni, egyik és másik költőnkben és verselőnkben, mi a nemzeti, mi a magyar ; s ezen előmutatás egy óvó eszköz volna arra, hogy poesisünk saját magából és elkorcsosulás nélkül fejlődhessék ki. Nekünk Kazinczy gyámsága alól minél hamarabb emancipálnunk kellene magunkat, s egészen más szempontból venni fel költésünket, mint a Tövisek és virágok." De éppen ezeknek a Töviseknek és virágoknak a szellemét találja Szemere Kölcsey bírálatában is. Nem lehet feladatunk ez eszmékben gazdag Védelem teljes ismertetése, a következőkben csupán azokat a részeket tárgyaljuk, amelyek általában jellemzők a Védelem szellemére, s így tárgyunkkal kapcsolatban vannak 46 . Mindjárt a kiinduláskor helyesen bírálja Szemere Kölcseynek ún. általános Berzsenyi-characteristikáját, amelyet Kölcsey az Emmi с. vers első négy sorára alapít. Találóan mutat rá arra, hogy érre a négy sorra általános characteristikát építeni nem lehet : 47 „Hiszen ez kevés oldalról, s tehát csonkán, tehát nem raphaeli egész felfogással tünteti elő Berzsenyi poetai characterét, mert Berzsenyi felől legfeljebb három tulajdonságot említ; 1. Szívbéli érzelmi bőséget, 2. ezek ömledezését, 3. magasabb csapongását. A recensens nem azt keresi, hol van azon szívláng, érzelmi bőség, s azoknak magasabb csapongásaik, hanem ehelyett isteni functiohoz, divinatiohoz fog, szíveket és veséket vizsgál, s azt magyarázza, miként munkálkodik Berzsenyinek lelke a költés pillanatában." Itt tehát Szemere Berzsenyi méltatását nem tartja elég alaposnak, mélyrehatónak. Azt is joggal hiányolja, hogy Kölcsey a például felhozott versekben, amelyeket Berzsenyi művei között a legjobbnak tart, elmulasztja kimutatni, hogy azok Horác és Matthisson egyesült stúdiumának resultátumai — mint ahogy bírálatában állítja 48 , ezért a következőkben egyenként végigveszi Berzsenyinek Kölcsey által említett „legjobb" verseit, hogy Matthisson és Horác nyomait lássa bennük — de ezeket kénytelen teljesen eredeti alkotásoknak értékelni. A Melisszához с versben némi Gessner-hangulatot érez. A közelítő télben éppen a Kölcsey által hiányolt költői reflexió mélységét emeli ki ; ez a költemény élő cáfolata Kölcsey bírálatának 49 . Először is a költő a tárgytól vesz lelkesedést, mert az ősz hangulata indítja meg. Mély érzései reflexióra bírják, s így pillantja meg az időt, amint minden műve körül lebeg. Ez még mélyebb reflexió kifejezésére indítja stb. Idegen mintának a lényegre vonatkozólag nyomát sem látja sem a Nagy Pálhoz, sem a Magyarokhoz, sem a Prónayhoz, sem az Életphilosophia с versben 50 , amelyeknek a gondolatmenetét lejegyzi, hogy így is bizonyítsa Kölcsey azon állításának alaptalanságát, hogy „Berzsenyi legjobb versei Horác és Matthisson együttes stúdiumának resultátumi". Ugyanígy cáfolja Szemere Kölcsey azon állítását is, hogy Berzsenyi „dagályos, feleslegvaló s értelemtől üres expressiókba" téved el, s „ezen 46 Uo. a 10.-től. 47 Uo. 12. 48 Uo. 13. 49 Uo. 15. 50 Uo. 17. kk. 235
