A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Merényi Oszkár: Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett (1817)
tévedés onnan veszi eredetét, mert a költőnek gyakorolnia kell fejét, szemét és kezét, időt kell várnia, míg a maga mesterségének sanctuáriumába léphet, annak titkaival megismerkedhetik, s a költőnek ismernie kell a regulát még inkább, mint más akárkinek" 51 . Ez ellentmondásban van Kölcseynek azzal a megállapításával, hogy Berzsenyi képes volt poetai charakterét raphaeli lélekkel kifejezni, s a regula sem lehetett ismeretlen előtte, ha költészete Horác és Matthisson együttes stúdiumának eredménye 52 . Ha phantasiája -— Kölcsey állítása szerint — ideális képekkel foglalkozik, s „fiatal vidám lelke a görögökhöz repdes vissza", ha phantasiája a legsebesebb lángok közt is szelíd, akkor kell, hogy kellőképpen gyakorolta, éspedig szerencsésen gyakorolta fejét, szemét és kezét 53 . Szembeszáll Kölcsey bírálatának azzal a részével is, hogy Berzsenyinél a könnyűség hamar szül gondatlanságot, a nagy erő durvaságot, a fenség dagályt. Szemere szerint ilyen regula nincs, amely meggátolná, hogy az bekövetkezzék, de „efféle születés sem történhetik soha" 54 . ,,A nagy erő gondolatban és szóban mindig ugyanaz marad, s ha szül valamit, akkor az a valami egyéb, mint durvaság, s a fenség gondolatban és szóban mindig ugyanaz marad, s ha szül valamit, az a valami egyéb, mint dagály. Annyi azonban igaz, hogy némely poétácska a gondatlanságot könnyűségnek, a durvaságot nagy erőnek, a dagályt fenségnek veszi. De éppen úgy történhetik a criticussal is, hogy a könnyűséget gondatlanságul, a fenséget dagályul rója meg, különösen, ha úgy, mint Kölcsey, egyetlen egyet sem bizonyít be okok által, hogy dagályos vagy feleslegvaló vagy értelemtől üres volna." Ellentmondásban van Kölcsey nagy regulakultusza ugyanannak a Kölcseynek Csokonai-recenziójában nyilvánított véleményével, amely szerint a nagyobb zsenik — mint tehát pl. az annak tartott Berzsenyi is —, ha nem találnak regulát, „önerejekkel futják a még ismeretlen pályát, és a sötétben is tudhatnak világot terjeszteni" 55 . Még nagyobb hiba Kölcsey bírálatában — s Szemerének ebben is igaza van —, hogy a Berzsenyi által használt s általa megrótt expressiókat lexiconszerűen sorolja fel, s összefüggéseikből kiszakítva bírálja, ami nagyon helytelen kritikai eljárás 50 . Ezt hozza fel később szinte szorul szóra Berzsenyi is érvül Antirecensiojában. Ezért Szemere egyenként veszi sorba ezeket a kifogásolt kifejezéseket és mindegyiknek a maga helyén való speciális szerepét és jelentőségét vizsgálva, megállapítja értelmüket és nagyrészt jogos használatukat is 57 . így a dythyrambok lángkörét az ének magas hullámainak fogja fel, a ragyogó dagályt tarka pórázon nyögni : ugyanúgy magyarázza, mint Berzsenyi, ami azt bizonyítja, hogy itt nem a költő önkényes magyarázatáról van szó. A „tündér ambróziát hinteni" kifejezést finoman illeszti bele a Chloe álomszerű hangulatába, amelyben a költő „valami isteni szépet" akart festeni. „Az egész óda tündérszcenárium." A „Hamvvedrek mohait bíborral festeni" 51 Uo. 20. 52 Uo. 21. 53 Uo. 20. 64 Uo. 21. 65 Uo. 21. 56 Uo. 22. 57 Uo. 22. kk. 236
