A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi nép hiedelmekben

A GESZTERÉDRÖL KÜLDÖTT FEKETE MACSKA Régen volt egyszer, a tehenünk nem adott tejet. Elmentünk Ceszterédre, vittük a kötelet, az elég volt. Ott lakott egy tudós ember. Azt mondta : — Jöjjenek haza, megtudják, ki vitte el a tejet ! Hazajöttünk, aludtunk, akkor beugrott a nyitott ablakon egy fekete macska és az apám arcát marta volna össze. A macskát megfogták, akkor K. apja jött elő összekarmolt képpel. A macskát a geszterédi ember küldte a K. apjára. A GESZTERÉDI URSZULY KUTYA ÉS MACSKA KÉPÉBEN Ez itt vót a semjéni határba. Egy asszony fel akart menni a padra, hogy ű a tyúknak szed össze egy kis szemetet. Tavasszal vót. Nézi, hát egy kutya meg ott van a tűzfalnál. Hogy a fenébe jött ez a kutya ide ? De ű nem mert meg se mozdulni, rögtön leszaladt. Mingyán oszt kurját ütött egyiknek-másiknak, oszt összeszaladtak. — Nézzék, ez a kutya felment a padra ! Hogy hun ment fel ? Nem tuggya senki. Oszt hozzáfogták hajkászni a kutyát lefele-lefele, de nem tudták lehajtani sehogyse. Majd egy ember felment, addig zavargatta, addig zavargatta a vasvillával, hogy a tűzfalat kiütötte a kutya, de mán akkor meg is szúrta a villával a sódarát. A kutya leugrott, de mikor leugrott, egy gyönyörű szép csikó lett belőle. Keresztülszaladt a tanyán, mentek azután kutyák meg emberek, minden, de hát elérni nem tudták. Ez ennyi vót. Majd este, mikor hazajött a csorda, annak az embernek a tehenéhöz, aki megszúrta a kutyát, nem lehetett bemenni. Ment ahhoz az egész tanya, de nem tudtak bemenni hozzá, ölte meg az embert. Nem tudták, hogy mi az, micsoda, nem tudták, hogy mi történt. Na oszt mondják neki, hogy eriggy el Urszulyhoz ! Majd csinál vele valamit ! De azt mán hallotta, hogy oda kell vinni egy félliter pájinkát. Hát mikor megyén befele az ajtón, azt mondja Urszuly : — Zárjátok be az ajtót, be ne jöjjek ez az ember, mert az szúrta meg a sódaromat ! Eriggy dogodra, veled nem is beszélek ! Hát osztán azért annyit tett, hogy a tehenit osztán mégis jobbá tette, hogy ne legyen olyan kinnya, mert roppant kinnya vót annak a marhának. Ez itt történt a semjéni határba, a Kertész-tagba. Ez az Urszuly Geszteréden lakott. Pásztorember vót mindig. Azt mondta Urszuly : — Egyebet nem bántottam, csak egy kis szalonnát vágtam a padon ! Avval nem fogyott el ! 220