A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi nép hiedelmekben

URSZULY BESZÉLŐ BÉKÁJA Körülbelül hetvennyóc éve lehetett, mikor a határba minden lefagyott. Lefagyott az élet, a gabona. Akkor oszt tengerit vetettek bele. Kukoricakenyeret ettek. Szegény édesanyám nem bírta enni. Vót egy tanító, neki vót gabonája. A tanítóné nagyon szerette a málékenyeret. Édesanyámékat rávették, hogy mennyének Biri-tagba. A tanító is otthagyta a tanítóságot, elment oda ispánnak. Ezzel az Urszuly Mihállyal közfalosok vótak, mert olyan nyócas házba laktak. Urszuly a feleségének szól éjszaka : — Kelj fel, menyjünk. Áthallott a falon. Fehér tököt szedtek éjszaka a határba. Mikor felkeltek, édesanyám megkopogtatta a falat. Azt mondja Urszuly : — Ilyen asszony kellene nekem, aki minden neszre felébred ! Reggel oszt mindig főzték a fehér tököt. A gazdának vót hat fejős tehene, de nem vót annál se tejfel, se vaj. A kovácsnénak meg csak egy tehene vót, mindig attól vették a tejfelt meg a vajat. Fejértórul hoztak egy tudós embert, egy gulyást. Az megmondta, hogy a kovácsné vette el a tejet. A gazda fel is mondott mingyán neki, el kellett neki azonnal menni. Attul kezdve lett tejfele is meg vaj is. Abba az üdőbe Urszuly nem tudott semmit se. Urszuly kinn járt a gulyával. Aztán mikor kinn járt a gulyával, lefeküdt egy határcsóvára. És odament hozzá egy nagy béka és felköltötte. Azt mondja : — Vigyél el engemet, még a gyermekednek a gyermeke is boldog lesz utánna ! Elvitte a békát, az ágy alatt tartotta, kosárba. Hát csakugyan boldog lett utánna, szép háza, szép portája lett. Még ma is van maradéka, de azt mondják, hogy nem tud úgy, mint az apja. A béka valami elátkozott ember lehetett. Urszuly attul kérdezett meg mindent. Attul kapta a tudományát. TALÁLKOZÁS A SZÁJATLAN LÓVAL Ez Kisbiri községbe vót, mikor ott laktunk. Hát az én apámmal történt és a nagybátyámmal, hogy mentek hazafele a vacsorahelyszínrül. Nagy sötét éjszaka vót. Mikor mennek, a piactéren tanálnak egy lovat. Mikor eztet megtanálták, elhatározták, hogy felülnek rá. Azt mondta az apám : — Hazamegyünk rajta, oszt a faluvégin elcsapjuk, hadd menjen legelni ! Gondolkoztak, hogy mit tegyenek a szájába ? Az apámnak vót egy nyakravalója. Akkor nem ilyenek vótak, mint most. Ha kinyújtották, vót egy öles hosszú is. A szájába akarták tenni, de nem lelték a száját. Nem vót szája. Akkor oszt elcsapták. A kertek alatt vót nádas rét, nem messze vót a piachoz. Rácsaptak a farára. Akkor oszt a lú visszaszólt a rétbül : — Bárcsak rámültetek vóna, elvittelek vóna én benneteket, úgy hogy sohasem láttátok vóna a hazátokat ! Csak boszorkány lehetett, mert abbul változik mindenféle. Ha akarja kutya, ha akarja macska, ha akarja lú lesz belüle. 221