A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
Ha a légsavas ezüstpróba az oldatot megopálosította (égszínkékre festette), mint kétszer tisztított salétromot hordóba rakták 146 . Egy 1834. évi adat szerint a salétromházban nemcsak a falusi salétromfőzők által termelt salétrom beváltásával és tisztításával foglalkoztak. Hanvai Szabó János inspektor Nagykálló területén üzemi munkáltatásra is készíttetett salétromszérűket 147 . Az 1848/49. évi szabadságharc idejében a nagykállóiak maguk is foglalkoztak salétromfőzéssel 148 . Ugyanezekben az években Tóth József volt a salétromház inspektora 149 . A nagykállói salétromház működését az 1851. évben leállították, a működési területéhez tartozó salétromfőzőket felhívták, hogy salétromukat a debreceni salétromházba szállítsák 150 . A telepet magát parcellázták. Az ezután történt dolgokból itt már csak a következő kevés számú adat érdekelhet bennünket : a debreceni salétromház legfőbb intézőségéről a Vay-család az 1854. évben lemondott. A kormány (osztrák kormány) saját kezelésben vitte tovább az ügyeket. Még abban az évben elhatározta, hogy a salétromfőzésnél használt eszközöket a termelőknek becslési áron átadja, és azoknak az árára ötévi törlesztési időt engedélyez 151 . De hogy a kormánynak ez az elhatározása nem minden esetben ment végbe, annak bizonysága az, hogy két ibronyi család, amelyről az előzőkben szóltam, az 1862. évben a főzési munkák abbahagyása után a kölcsönzött üstjét a legfőbb salétromtermeltető szervnek visszaadta 152 . A kallói kerület salétromtermelési adatai közül legteljesebben az 1805. éviek maradtak fenn. Ezek szerint a kallói karám és szárítóház földjéből készített nyers salétrom súlya 119,47 mázsa volt. Ebből a tiszta salétrom 61,45 mázsa volt. A karámosok beszolgáltattak 766,74 mázsa nyers salétromot. A sziléziták 9,23 mázsát adtak be. A két tétel összesen 457,54 mázsa tiszta salétromot adott. A sziléziták beadtak még 145,55 mázsa egyszer eresztett salétromot. Ebből 104,86 mázsa tiszta salétrom lett. A kallói kerületben ezek szerint 623,85 mázsa tiszta salétromot gyártottak. A debreceni kerülethez csatolt acsádi salétromszérűn 12,96 mázsa nyers salétromot termeltek. Ebből 8,04 mázsa tiszta salétrom lett. Az ugyanehhez a kerülethez csatolt Büd, Dada, Dob, Polgár, Szent Mihály és Újváros községekben dolgozó sziléziták 152,21 mázsa nyers salétromot szolgáltattak be. Ebből 123,29 mázsa tiszta salétrom lett. Ezek összege 131,33 mázsa tiszta salétrom 153 . 146 Természettudományi Társ. Évk. 1841—1845: II. k. 232—236. 147 Nyh All. Lt., Szab. a: 32. csomó, 871. darab. 148 Nyh All. Lt., Szab. a: 49. csomó, 402. darab. 149 A nagykállói ref. Ek. egyik 1849. évi halotti anyakönyvi bejegyzése alapján. 150 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. Bp., 1871. III. k. 817. lap. 151 Szűcs I.: Sz. k. Debrecen v. tört.: III. k. 817. lap és a nagykállói Tiszaféle adat. 152 Szűcs I.: Sz. k. Debreczen v. tört.: III. k. 817. lap, valamint egy nyíribronyi ref. egyházközségi házassági anyakönyvi bejegyzés. Az utóbbi szerint az ottani adatközlő Petró István szülei 1862. április 29-én léptek házasságra; ezzel az. adattal nemcsak a salétromfőzés ideje, hanem a kölcsönzött üst visszaszolgáltatásának az ideje is beigazolódott. 153 Tiszántúli Ref. Egyházkerület Kvt, R 74: Szám. Diár. 201
