A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
Az 1805. évben tehát Szabolcs megye területén 755,18 mázsa tiszta salétromot gyártottak. A SZABOLCS MEGYEI SALÉTROMFÖZÉS VÁZLATOS TÖRTÉNETE A salétromnak, mint a XVI. század végi— XIX. század eleji hadviselés és bányaművelés nélkülözhetetlen anyagának a termelését az állami főhatalom tényleges birtokosai általában nagy becsben tartották. E főhatalmat a magyar szabolcsi földön kisebb-nagyobb megszakításokkal a Habsburg-házból származó királyok tartották kezükben. Csak egy-egy nemzeti szabadságharc alkalmával került át más kézbe, Bethlen Gáborhoz, I. Rákóczi Györgyhöz, Thököly Imréhez, II. Rákóczi Ferenchez, Kossuth Lajoshoz és az általuk vezetett alkotmányos állami szervekhez. Ilyen időkben az uralkodók a szabolcsi salétrom felett természetesen nem rendelkezhettek. . A szabolcsi salétromfőzésről szóló első hiteles adatom is szabadságharc idejebeli, az 1620. évből való. Ebben tudatja a Bethlen Gábor fejedelem hatalma alá kerülő Szepesi Kamara a már ugyanannak a fejedelemnek hatalma alatt álló Szabolcs megye rendéivel, hogy Thut Mihály deákot a megye területére salétrom vásárlásra küldte ki, egyszersmind kérte tőlük, hogy nevezettet munkájában messzemenően támogassák 154 . Az időrendben ezután következő, 1631. évi keltezéssel ellátott levélben azonban salétromügyben már a II. Ferdinánd király szolgálatában álló Szepesi Kamara megbízottjaként Tahy Gáspár tokaji kapitány írt a király hatalma alá vetett Szabolcs megyének. Az iratban egy salétromszállítmány minőségét kifogásolta a kapitány. Ennél az esetnél szándékos minőségrontást látott fennforogni. Véleménye szerint ugyanis a salétromfőző jobbágyok ezzel a tettükkel azt akarták volna elérni, hogy a Kamarát salétromuk vételétől elriasszák, s így azt és a következő készítményüket privátusoknak (magánosoknak) adhassák el. Ez az eljárás szerinte egyenesen kihívó volt. Annál inkább, mert az ilyen igen gyenge minőségű salétromot szolgáltató jobbágyoknak a földesuraik is pártjukat fogták. Utóbbiak közül egynek, bizonyos Bogdanj (Bogdányi) Györgynek, mint legrosszabb példaadónak a nevét külön is megemlítette. Ezután kérte a megyét, hogy erős büntetés kilátásba helyezése mellett parancsolja meg a jobbágyoknak, hogy a salétromot igazabban csinálják 155 . Az 1632. évben egy még súlyosabb ügyben II. Ferdinánd király maga írt le a megye uraihoz. Levelében, annak a megemlítése után, hogy a salétromtermelők nemcsak Felső-Magyarországba, hanem külföldre is vittek eladásra salétromot, szigorúan megparancsolta, hogy a jövőben sem pénzért, sem cserébe, sem akármi más fogással ezt meg ne tegyék. Sem monopóliumokat (kereskedelmi egyedáruságokat) az országban ne gyakoroljanak, hanem minden salétromot a fegyveres ügyekkel foglalkozó királyi hivatalokba adjanak be, ahol azoknak az árát készpénzzel fogják kifizetni 156 . 154 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 38. N. 22. 1620. 155 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 49. N. 26. 1631. 156 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 50. N. 27. 1832. 202
