A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból
A dézsmajegyzékből bizonyos óvatos következtetést a tizedfizető népesség szociális összetételére is lehet levonni. A dézsmát és keresztény pénzt fizető népességnek egymáshoz való viszonya egyes falvakon belül annyit legalább elárul, hogy mennyien voltak azok, akiknek a dézsmaszedés évében nem volt gabonájuk 33 . A megyében 3238 bárány- és gabonadézsma fizetővel szemben 1379 fizetett keresztény pénzt, az öszszes háztartásoknak több mint 42%-a, ami — még ha a kivételezéseket is figyelembe vesszük — igen nagyszámú réteget jelent, és arra mutat, hogy a XVI. század közepe táján, főleg a kis határú nyírségi falvakban, igen nagyszámú jobbágy népességnek nem volt tized alá eső gabonatermése vagy juhállománya. Különösen feltűnő ez a kisvárdai és nagykállói járásban. A kallói kerületben 1555 háztartásból 881 fizet kereszténypénzt (56%) ; a kisvárdaiban valamivel kevesebb, 645-tel szemben 342 (53%). A dézsmajegyzék második része a tized fejében beszedett gabonamennyiséget tartalmazza. A tized beszedésének módjából következik, hogy a dézsma fejében beszedett gabonamennyiség az egyes háztartások vonatkozásában is, teljesen hitelesnek vehető 4 . A dézsma jegy zekékből megállapítható az egyes gabonafajtákból beszedett tized mennyisége és a betakarítás módja is 5 . A XVI. század közepén ezen a területen már a gabona betakarításának kétféle módját ismerték. A búzát és rozsot minden valószínűség szerint sarlóval aratva kévébe kötötték, ellenben az árpa és a zab kévébe kötése a legritkább esetben fordul elő, e két gabonafajtát kaszával rendre vágták és boglyába gyűjtötték 6 . A kaszált gabonát nem természetben dézsmálták, hanem holdszámra vették fel, holdanként 6 dénár váltságot fizettetve a dézsmaköteles jobbággyal. 3t > A kereszténypénzt, személyenkint 5 vagy 6 dénárt, azok fizették, akik gabonatizedet nem adtak vagy akiket a természetbeni tized alól felmentettek. Általában mentesek voltak a görög egyház tagjai. Ez az eset állhatott fenn Viden és Böszörményben is, e két falu lakosságának egy része a XV. század folyamán áttelepített délszlávok utódai voltak. De kaphattak felmentést a mesteremberek is. Valószínűleg ez az oka, hogy Nagykállóban 38 dézsmafizetővel szemben 135 lakó fizet kereszténypénzt. Másutt esetleg valami, ma már előttünk ismeretlen ok miatt kaptak egyesek felmentést, és ez is apasztotta a dézsmafizetők számát. A nádudvari járásban egyedül Dancsházánál van feljegyezve két kereszténypénzt fizető. A kereszténypénz ugyanazon a falun belül is változott, egyik név után 5, a másik név után 6 dénár van feljegyezve. Az eltérés okára a dézsmajegyzék nem ad magyarázatot. 4 A tizedet a dézsmaszedők a helyszínen szedték be. A decimátor a faluba kiszállva, először a bírót, utána a dézsmaköteleseket megeskette a termésmennyiségről, s azután velük együtt kiment a mezőre, a gabonarakásokat átszámolta, a tizedet minden egyes dézsmafizetőtől úgy vette ki, hogy a teljes gabonarakások után fennmaradó kévékből is kivette az őt megillető részt. — IIa Bálint: A dézsma adminisztrációja. Levélt. Közi. 1940—41. 245 és köv. 5 Tized jegyzékünk hiányos annyiban, hogy a kisvárdai kerület falvaiban az egyes gabonafajtákat külön-külön nem tünteti fel, csak összefoglalóan „gelima" jelzéssel adja. Ebből csak az a tény állapítható meg, hogy a gabonát kévébe, kötve kepébe vagy kalangyába rakták. Igen valószínű, hogy a termés egy része rozs volt, de nagyobb része búza lehetett, mert a kallói járás hasonlóképpen homokos talajú falvaiban a tized fejében beszedett búza mennyisége néhány elenyésző kivételtől eltekintve felülhaladja a rozsét. 6 Balogh István: A gabona betakarítása a XVI— XVII. században. Ethn. 1957. (LXVIII.) 270—291. 152
