A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból
A dézsmajegyzék azt is elárulja, hogy a jelentékenyebb gabonatermesztésű falvakban már eléggé általános a búza és a rozs kaszával való betakarítása. A kisvárdai kerületben kaszált gabonáról nem tesznek említést, a kallói járásban 12 faluban 126,5 hold kaszált búzát írtak össze a mai Hajdúböszörmény környékén, Szentgyörgyön, Zeleméren, Viden, Hadházon és Tégláson, továbbá Bököny és Geszteréd környékén hét faluban a kaszával betakarított búza mennyisége harmadát, felét teszi a kévébe kötöttnek. A nádudvari járásban mintegy negyedét, a dadái járásban pedig tizedét kaszálták a búzának. A rozs kaszálása nem ilyen általános, bár majd minden faluban előfordul, az árpát és zabot azonban általában minden faluban kaszálták, itt-ott azért fele-fele arányban a kévébe kötés is szokásos volt. , Ugyancsak megállapíthaéöjíinég a Nyírségre vonatkozólag is a búza fölénye a rozs fölött. A kallói járásban a tizedjegyzék szerint 1142V2 kepe búzát szedtek be dézsmába, és csak 626 kepe és 12 kéve rozsot. Alig találunk néhány falut, ahol a rozs dézsmája felülmúlná a búzáét (Ibrány, Rád, Harang, Nyíregyháza, Adony, Geszteréd). A Nyírségen az árpa és a zab termesztése eléggé szórványos és jelentéktelen, sokkal jelentősebb a nádudvari és dadái járásban, azonban egyikben sem haladta felül a búzatermés egy huszad, illetőleg egy tizenötöd részét. Egy-egy dézsmaköteles háztartás általában \Щ—2 kepe tizedet fizetett, ami azt jelenti, hogy az átlagos jobbágybirtok termése aligha haladta meg a 18—25 kepét 7 . A főtermény mindenesetre a kenyérgabonának számító búza és rozs volt, árpát és zabot — ahol termesztése általánosabb is — minden negyedik-ötödik jobbágy vetett csak. A gelima, kepe vagy kalangya nem minden faluban állott azonos számú kévéből. A kallói és kisvárdai járásban 28, a nádudvariban 30, a dadáiban éppenséggel 32 kévét számítottak egy gelimába 8 . A tized jegyzékek további következtetésre is alapot nyújtanak. A tizedgabona mennyiségéből kiszámítható az egyes tizedfizetők vagy egy-egy falu kepében kifejezett termésmennyisége is 9 . Eddig számításaink a valóság talaján mozognak. A további számításoknak, főleg ami a teljes terméseredményt illeti, erősen feltételes értékük van. Egyrészt azért, mert nincs támpontunk arra vonatkozólag, 7 Az egyes jobbágyháztartásokon belül azonban elég nagy különbségek is kimutathatók. A 2—3 kepét betakarító, nyilván földhözragadt szegény jobbágy és a 8—10 kepével adózó falu- és sorstársa között — mert ilyen is akadt, ha nem is gyakran, és nem is minden faluban egy-egy dézsmafizető — nagy szociális különbség lehetett. A nagy tömeget azonban az 1—IV2 kepével adózó, tehát a 11—17 kepét betakarító jobbágyok adják. 8 A gelima nem a gabona mezőbeli csomóját jelentette, hanem számadási egység volt. A decimátor a falunként változó számú kévékből összerakott gabonarakásokból (keresztekből) kettőt vett egy gelimának, és a könnyebb számadás kedvéért a legtöbb faluban előforduló kéveszámú rakások megkettőzéséből alkotta meg a számadási egységet jelentő 28—32 kévéből álló gelimát. A kereszt kéveszáma a járásban felvett gelima számának felénél lehetett több is, kevesebb is, a decimátor az egyes falvakban szokásos kéveszámot az egységül felvett gelimára számította át. 9 Átszámítási kulcsul IIa Bálint az esetben, ha kilenced szedése megelőzte a tizedét, nem az egyszerű tízes szorzószámot, hanem a 11,25-öt ajánlja. Érvelése teljesen meggyőző lévén, táblázatunk összeállításánál ezt vettük figyelembe. 153.
