Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1720-iki telepítés
32 ennek a helységnek első svá b lakosai. Számukat illetőleg nem tuctimk bizonyosat. Egyik adatunk szerint 17 sváb család érkezett az 1720-ik év folyamán Fényre, 7 9 más adat szerint pedig 27 család. A nagyobb szám a valószínűbb. 8 0 Nagyobb számú sváb telepes érkezésére enged következtetni az a körülmény is, hogy két ügynök hozta őket két különböző csoportban. Az új telepesek helyzetét jellemzően világítja meg az a folyamodvány, amelyet 1720 őszén Károlyi Sándorhoz intéztek. A folyamodók kérvényük benyújtásakor már Fényen laktak, de nem bizonyosak még afelől, hogy végleg ott maradhatnak-e, vagy esetleg más községbe kell-e költözniük. Várják a gróf végleges határozatát, mivel közeledik a tél ideje s nehéz dolog a pusztán rendes házak nélkül maradni. Némelyek közülük Csanáloson arattak a nyáron s ezektől Andrássy Zsigmond uradalmi főtiszt két-két garas (0 krajcár) sarlópénzt követel, holott nem tartoznának vele, minthogy még csak most akarnának megtelepedni. Folyamodnak ennek elengedéséért. Kérik a grófot, hogy adjon mind egy i k üknek, akinek nincsen, egy-egy tehenet, amint a csanálosi gazdáknak is adott annak idején. Azért kénytelenek alkalmatlankodni földes uruknak» mivel nagyon kifogytak pénzükből az útban. Lőrinc (t. i. Zarnóczy Lőrinc) nem költött rájuk egyebet, mint 30 forintot szekerekre Budától, különben teljesen a maguk költségén jöttek. 8 1 Károlyi Sándor jóakarattal és résztvevő szívvel viseltetett az új telepesek ügyes-bajos dolgai iránt s a kezdet nehézségei közepette igyekezett is tőle telhetőleg könnyíteni sorsukon. így, miután Szatmúr vármegyétől már előzőleg egy pár évi tehermentességet eszközölt ki részükre, Í721 március 1-én hat évre felmentette őket az uraságnak járó adó. kilenced és szolgálat alól is. Figyelmeztette tehát a katonai és polgári hatóságokat, hogy a még véglegesen le sem telepedett új lakosokat semminemű katonatarján kapta (V. ö. Éble Gábor és Pettkó Béla id. művét, I. kötet 16. old.). Már 1332-be.n plébánia volt, amely a XVII. sz.-ban elpusztult, de Károlyi Sándor 1720-ban visszaállította. Anyakönyvei vannak 1724 óta. Mezőfény község- lakosainak száma a szatmári püspökség sebematismusai alapján: 1808-ban: r. k. 796; f912-ben: r. k. 1724, gör. k. 33, ref. 13; 1930-ban: r. k. 1877. 7 9 V. ö. az 1726 szept. 29.-iki összeges kivonatot (Okm. 23). 8 0 V. ö. az 1729 jan. 16.-iki mezőfényi összeírást (Okm. 54.). Az 1729.-iki összeírás a fényi sváb férfiak neveit felsorolva, mindegyiküknél közli a letelepedés évét s így mindenesetre több hitelt érdemel, mint az 1726-iki összeges kivonat, amely csak számokat tartalmaz nevek nélkül. Másrészt az 1729-iki összeírás nem sorolja fel Fény község valamennyi régi meghalt és elszökött sváb férfi lakosát, úgy hogy az 1720-ban érkezett családok száma valóságban minden bizonnyal még nagyobb is volt az összeírásban jelzett 27-nél. 8 1 A magyar nyelvű folyamodvány keltezése hiányzik, de kétség nélkül 1720 őszén íródott (Okm. 28.). — Hogy itt az 1720-ban jött svábokról van szó, bizonyítja a folyamodók azon kijelentése, hogy őket Lőrinc hozta be régi hazájukból. Zarnóczy Lőrincet értik alatta, aki Elmajer Antalnak i720.-iki sváb útjában segítségére volt. Hogy a folyamodvány is 1720-ból való, onnan tudjuk, hogy a kérelmezők magukat „mostan elmúlt nyáron Lejött Uj Svábságh"-nak és „Mostan Fényre Szállott Uj Sváb"-oknak nevezik. Mivel pedig a tél beköszöntését igen közeinek jelzik, csakis késő őszkor írhatták folyamodványukat.