Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1720-iki telepítés
27 tette s telepeseket szerzett. Bjberach, Ochsenhausen, ííeggbach, "Waldsee, Weingarten, Ravensburg, Salem és Messkircli azok a nagy központok, amelyeknek a környékéről embereit hozta. Mindketten sváb telepeseket szállítottak a Dunán Ulmtól Pestig, innen pedig* szekereken továbbították őket Nagykároly felé. Határozott tény tehát az, hogy az 1720-ban érkezett svábok a mai Württemberg keleti részéből származnak, a Biberach és Ravensburg között fekvő területről. 73 8 A két ügynök körülbelül ugyanabban az időben működött a sváb földön. Elmajer egy pár nappal korábban érkezett oda, valószínűleg azért, mivel maga is arról a vidékről kivándorolt sváb lévén, jobban ismerte a viszonyokat és elő akarta készíteni a talajt társa számára. Elmajer 1720 ápr. 26-tól június 5-ig tartózkodott a mai Württemberg területén, névtelen társa pedig 1720 ápr. 30-tól június 15-ig. Elmajer június 21-én volt Pesten sváb telepeseivel, az ismeretlen ügynök egy héttel később, június 28-án. Valószínű, hogy tervszerűen jártak el, amikor csoportjaikkal nem egyszerre, hanem egymás után indultak el Ulmból és érkeztek meg Pestre, Hihetőleg Károlyi Sándor utasítására történt ez az egymásutáni csoportokban való le jövetel. Magyarázata pedig az akkori közlekedési viszonyokban keresendő. Nem hagyhatjuk említetleniil azokat a nagybecsű művelődéstörténeti adatokat, amelyeket az 1720-iki sváb telepítés forrásául szolgáló két költségjegyzék tartalmaz. Az ismeretlen ügynök magyar nyelvű költségjegyzéke magában foglalja a svábországi út összes kiadásait a Pozsonyból való elindulás napjától, 1720 ápr. 15-től fogva a Pestre való visszaérkezés napjáig, 1720 június 28-ig, illetőleg még két nappal később június 30-ig. A költségek összege 140 rajnai forint és 33 krajcár, amelyből 100 rajnai forint előleget Palocsay úrfi 7 4 Károlyi Sándor parancsára mindjárt 1720 ápr. 15-én kifizetett az ügynöknek. A pénz nagyobb része élelmezésre fogyott el. A költségjegyzék csak egy esetben említi külön az étkezés nemét — Prellenkirclienben egy ebéd 44 krajcárba került —, máskor csak ételről beszél. Az odautazás sorrendjében haladva ápr. 20-tól 30-ig a következő tételek vonatkoznak egy-egy étkezésre: Zwentendorfban 30, Traismauerben 22. Hollenburgban lóval együtt 48, Aggsbachban hajóval együtt 49. Persenbeugban 28, Greinben 29, Mautliausenben 17, Lautban (Linz ?) hajóval együtt 30, Aschachban 22, Engelszellben 18, Engelhartszellben 21, Passauban 11. Vilshofenben 29 krajcár, Pruchlauban (?) lóval együtt 1 rajnai forint és 25 krajcár, PÍattlingban 29, Straubingban 29, Neustadtban 25, Rainban 24. Oberndorffban 28, Weissingenben 15, Alt-Günzburgban 20 krajcár. Jóllehet a költségjegyzék nem is mondja, mégis kétségtelen, hogy a következő összegek is ételre fordíttattak: a dé73 a V. ö. ezen mű bevezetésében: Történeti áttekintés (a sváb telepesek régi hazájáról). 7 4 Palocsay úrfi alatt Károlyi Sándor legidősebb nőtestvérének, Juditnak, férjezett báró Palocsay Istvánnénak, valamelyik fia: István, György vagy Mihály értendő.
