Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1720-iki telepítés
28 vény*i vendégfogadóban 40 krajcár. Bécsben három napon át 5 rajnai forint, Mehringben 25, Ingolstadtban 59, Neuburgban 29 krajcár. Kár, hogy az ügynök az étel árát a sváb földön úgyszólván kizárólag a fogatért vagy lóért járó díjjal egy tétel alatt sorolja fel s így sem a napi ellátás költségéről, sem a fuvardíjról nem alkothatunk tiszta képet magunknak. Svábországi tartózkodása alatt ápr. 50-tól június 15-ig napi ellátásra költött: Ulmban két napon át társaival 2. Ringschnaitban kocsival együtt 1. Ochsenhausenben két napon át kocsival együtt 2, Biberachban három napon át 3, Ellmannsweilerben kocsival együtt 1. Steinban itallal együtt Vá, Laupertshausen, Schweinhausen és Waldsee nevű helységekben kocsival együtt egy-egy*, Weingartenben három napon át 5A, Ravensburgban és Füramoosban kocsival illetőleg lóval együtt egyegy, Reinstettenben két napon át 2, Maselheimban V 2, Salemben, Messkirchen és Uigendorfban kocsival együtt egy-egy, Ersingenben két napon át kocsival együtt egy és fél, Gutenzellben kocsival együtt 1, Gutenzelltől Ulmig (kocsival) 3, Ulmban két napon át itallal együtt 2 rajnai forintot. Általában azt mondhatjuk, hogy ügynökünk egy napi ellátása a sváb földön kocsival együtt 1 r. for.-ba került. Csekély eltéréseket nem számítva, ugyancsak ennyit költött naponta a hajón visszautazása alkalmával június 15-től 28-ig (Ulmtól Pestig). Pesten három napon át magára és lovára 2% r. for.-ot adott ki. Az ügynök Komjátinak, 7 5 aki felkísérte Bécsbe, ápr. 20-án útiköltségre Bécsből vissza Pozsonyig egy r. for.-ot adott. Útiköltség alatt itt ellátási költség értendő, amit az a körülmény is bizonyát, hogy Komjáti három lóval ment vissza Pozsonyba s így szorosan vett útiköltségre nem volt szüksége. Az egy r. for. ellátási költség három napra szólott, minthogy a költségjegyzék szerint Pozsony*tól Bécsig szintén ennyi ideig tartott az út. Egy* másik tétel szerint az ügynök egy ifjú nőtelen asztalosnak a hazautazásakor jún 26-án Komáromban 30 kr.-t és a következő napon útiköltségre 1 r. for.-ot adott át. Ez a másfél forint is bizonyára ételre kellett az asztalosnak, aki Komáromból valószínűleg Surányba ment Károlyi Sándor ottani birtokára, amelyet a gróf kevéssel azelőtt, 1720 jan. 5-én. örökölt volt Eszterházy Katalintól. Hálásért a következő összegeket fizette ki a költségjegyzék szerzője: a dunai vendégfogadóban három lóval és másodmagával 40, Deutsch-Jahrndorfban 50 kr.-t, Fischamendben 1 r. for.-ot. Regensburgban 29 és 50 kr.-t. A két utóbbi tétel egyike bizony Tára a vacsora költségeit jelenti. Valószínű különben, hogy az előbbi tételek is maglikban foglalják a vacsora árát, amint ez Elmajer költségjegyzékénél csakugyan így is van. Az érdekes jegyzék felvilágosítást ad a különböző ruhaneműek áráról is ebben a korban. Bécsben 13 r. for.-ért egy dolmányt, egy nadrágot és egy pár csizmát lehetett kapni. Biberachban 3 forint 7 5 Bizonyára tisztviselő volt valamelyik Károlyi-uradalomban, neve azonban másutt sehol sem fordul elő.
