Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1712,-iki telepítés
11 hatunk véleményt. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a sváb férfiak 1712-ben a következőképpen oszlottak meg községenként: ( Nagykárolyban megmaradt 75, elszökött 33, meghalt 16 = 124 Kaplonyban „ 30, „ 28, „ 5 = 65 Csomaközön „ 27, „ 50, „ 7 = 64 Csanálóson 2 4 „ 42, „ — „ — = 42 összesen megmaradt 174, elszökött 91, meghalt 28 = 293 2 5' Ha Csanáloson a hiányzó szökött és halott férfiak számát a többi három községgel arányosan 37-re tesszük, úgy összesen 330 férfilakost, azaz csaladot kapunk. Egy-egy családot atlag 4 személyből állónak számítva, 1320 lelket nyerünk, mint a négy szatmármegyei község összes sváb lakosságát. Ha ehhez a számhoz hozzávesszük még azt a 100 személyt, akiket Debrecenből Olcsvára vittek dologra, 2 6 végeredményképpen megállapíthatjuk» hogy Károlyi Sándor az 1712-ik év folyamán 1400 sváb telepesnél többet hozatott Szatmár megyébe. 2 7 Ilv rengeteg népnek a lehozatala útiköltséget és az első hónapokban való élelmezést számítva sok pénzébe kerülhetett a grófnak. Pozsonyig vagy Pestig a sváb jövevények rendesen maguk fedezték kiadásaikat, innen azonban a gróf költségén utaztak tovább. Az útiköltség nagysága az ország határán belül Nagy2 4 A csanálosi szököttek és halottak nevét és számát nem tudjuk, a megmaradt férfiak közt szerepel egy nőtlen is. Két csanálosi leánynak a neve is ismeretes előttünk. 2 5 V. ö. Nagykároly, Kaplony, Csomaköz és Csanálos községek meglevő, elszökött és meghalt sváb férfilakosainak német nyelvű összeírását (Okm. 6.). Az összeírás keltezése hiányzik, de mindenesetre 1714 előttről való, minthogy az ezen évről szóló összeírások kétségtelenül későbbi állapotokat tüntetnek fel. így Martin, Kirner a kérdéses 1712-iki összeírás szerint csomaközi lakos volt, az 1714 márc. 30-iki csanálosi összeírás (Okm. 16.)—már mint csanálosi lakost említi és azt mondja róla. hogy Csomaközön laktában az uraságtól kapott ökrét egy másik csomaközi svábnak adta el. Véleményünk szerint 1712-ből való a kérdéses névjegyzék és a sváb telepeseknek községekbe való osztása után keletkezett. Í7i2-re vall az a pontosság, amellyel a szökötteket és különösen a halottakat számba veszi. Egy-két évvel a letelepedés után már nem lehetett volna a szököttek és halottak nevét oly pontosan feljegyezni. Az összeírás közli a sváb telepesek lovainak, ökreinek és szekereinek a számát is. Oly feltűnően kevés gazdának van jószága és szekere, hogy ez újabb bizonyíték az összeírás 1712-iki eredete mellett. Nagykároly 75 férfilakosa közül csak 4-nek volt összesen: 6 lova és 3 szekere; Kaplonyban a 30 gazda közül csak 3-nak volt együttvéve: 6 ökre, 2 lova és 3 szekere; Csomaköz 27 gazdája közül csak 10 rendelkezett összesen 13 lóval; Csanálosra vonatkozólag nincs semmi megjegyzés, s így azt kell hinnünk, hogy az itt lakó gazdáknak ekkor még semmiféle igavonó jószáguk nem volt. 2 6 Gróf Barkóczy Krisztina levele férjéhez Nagykárolyból 1712 júl. 14. (Okm. 4. e.). 2 7 Ez a szám pontosan megfelel a gróf már idézett kijelentésének, hogy 1712 jún. 23-ig ezernél több személyt küldött Pozsonyból Nagykároly felé és hogy másnap újra 500-at fog útnak indítani. V. ö. Károlyi Sándor levelét nejéhez Pozsonyból 1712 jún. 23. (Kár. levt. Fasciculus CLV.).
