Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1712,-iki telepítés
10 ha ezt elmulasztják, az 1713-ik évben ismét csak oly szegény koldusok lesznek, mint az 1712-ikiben. A jóságos Barkóczy Krisztina grófnő volt ebben is segítségükre. Saját szavai szerint: „A nagyanyjuk sem kívánta jobban gyarapítani, szántás vetésre kapatni, mint én, most hogy káromba ne legyen, s szánom is őket." 19 Ő adott nekik vetőmagot, gazdasági felszerelést, mint vasekét. ásót, kapát, szekeret. Nagyobb nehézség csak az ökrök beszerzése körül támadt. A grófnő vett ugyan számukra vagy ezer forint ára ökröt Mármarosban, de sokkal többre volt szükség. Kétségbeesve panaszkodtak és lázongtak a szegény svábok, a jó nagyasszony pedig bíztatta őket, hogy álljanak össze ketten-hárman s úgy vegyenek ökröket. Aki pedig egyáltalában nem tudott szert tenni marhára, annak azt tanácsolta, hogy kapálja meg ós vesse be legalább egy részét a földjének. Ezenkívül közliirré tette a sváb falvakban, bogv a jószággal nem bíró gazdák napszámos munkájuk fejőben földjeik megszántását kérhetik munkaadójuktól. így mentette meg a derék nagyasszony sváb telepeseit a jövendő nyomortól, s így gondoskodott boldogulásukról! A megalakult sváb községek élére sváb bírókat állított, az egész svábság ügyeinek a vezetését pedig egy német hadnagyra ós a fent említett Ott Jánosra bízta. Mindegyiknek két sváb helységet kellett igazgatnia. 2 0 Károlyi Sándor későn vette kézhez neje ama leveleit, amelyekben ez a sváb jövevények nagy száma miatt panaszkodik. így történt meg, hogy 1712 július 21-én egy újabb csapatot küldött Grabarics uradalmi tiszt vezetése alatt Pozsonyból Nagykároly felé. Azt tanácsolja nejének, hogy küldje ezeket Váradra. Diószegre, Micskére vagy Székelyhidra, ha. nincs rájuk Nagykárolyban szükség. Neki 100 vagy 200 pár ember is elég lett volna, de nemcsak a maga szükségletére hozatott ennyit, hanem az egész vármegye benépesítésére. Véleménye szerint két vagy három századon át sem lesz többé ily kedvező alkalom sváb telepítésre. 2 1 Felesége intézkedéseit a telepeseknek községekbe való szétosztására helyesli, habár szerette volna, ha több helységbe szállottak volna. 2 2 A július 21-én Pozsonyból útnak indított svábokkal Grabarics aug. 8-án még nem volt Károlyban. Kereskényi ezeket Gsomaközön szerette volna letelepíteni, azon hiszemben, liogy tetszeni fog nekik ez a helység. 2 3 Ami az 1712-ik év folyamán érkezett sváb telepesek számát illeti, ezt pontosan meghatározni nem lehet. Nincsenek erről az évről telepítési jegyzékeink, amelyek az egyes csoportok névjegyzékét és számát tartalmaznák. így csak hozzávetőleg mond1 9 Barkóczy Krisztina levele urához 1712 júl. 24 Nagykárolyból (Okm. 4. h.) 2 0 A sváb telepesek helyzetére és elszállásolására vonatkozólag v. ö. gróf Barkóczy Krisztina leveleit férjéhez Nagykárolyból 1712 júl. 14., 16., 21., 24., 27. (Okm. 4. e, f, g, h, i.) 2 1 Károlyi Sándor levele nejéhez Pozsonyból 1712 júl. 23. (Okm. 3. e.) 2 2 U. o. 1712 júl. 30. (Okm. 3. f.) 2 3 Kereskényi Jónás levele a grófhoz Szatmárról 1712 aug. 8. (Okm. 5. a.)
