Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1712,-iki telepítés
9 "új telepesek nyomorát. Nagy számuk miatt szállításuk csak igen lassan történhetett. Június 16-án indult el az első csapat Pozsonyból és ezeknek első része, amint láttuk, július 14-én, a harmadik része pedig csak július 27-én érkezett Nagykárolyba. Ez a négy, illetőleg hat heti út felemésztette azt a csekély kis készpénzüket is, amijük még mepnaradt. A m ag yarországi vizet nem tudták inni, — tömegesen haltak el tőle — s így az ételen kíviil igen sokat voltak kénytelenek borra, sörre költeni. Ügyszólván egy krajcár készpénz nélkül érkeztek Nagykárolyba. A nemesszívű grófnőnek fájt a lelke nagy nyomorúságuk miatt, meg is tett mTnden iőle telhetőt e nyomorúság enyhítésére. Búzát és lisztet osztatott szét köztük, de nagy számuk miatt alig jutott egy vékával egynekegynek. Dolgot sem igen adhatott nekik. A búza nagy része már le volt aratva, s ami kevés még lábon állott, azt ugyan oda adta nekik „résziben" való learatásra, de alig tudott foglalkoztatni 100 személyt Nagykárolyban és ugyanannyit Olcsvan. írt mindenfelé jóakaróinak, hogy adjanak vagy szerezzenek nekik munkát. A grófnő jó dolgosoknak mondja a svábokat, csak egy kissé drágálja a napszámukat, 1 8 s szerinte ez az oka annak, hogy nem igen kaptak munkát. Készpénz, megfelelő segítség és munka hiányában egy részüknek nem maradt más mentsége, mint a koldulás. ha nem akart éhen halni. Aki szégyelte a megélhetés e módját, az megszökött. J úlius 21-én, a telepesek második csoportjának megérkezése után történt a telkek legnagyobb részének a kiosztása az új lakosok között s másnap, júi. 22-én. kezdődött az elszállásolás. A sváb jövevényeket a grófnő Nagykárolyba, Csanálosra, Kaplotiyba és Csomaközre telepítette. Csanálos különösén tetszett nekik. Csomaközre szállott az Andrássyval jöttéknek egy része, Olcsvára mentek a mesteremberek, Majtényba a molnárok. Az 1712 jól. 14-én érkezettek Erdődre akartak ugyan szállani, de a grófnő nem engedte őket magától oly távol „szakítani". Személyesen járta be a falvakat, keveselte az erdőket, aggódott a fa szűke miatt. Csomaközzel volt e tekintetben legjobban megelégedve, ahol a puszta telkek erdő tövében s hozzá még egy sorban feküdtek, magyar jobbágy pedig kevés lakott benne s így nem igen kellett költöztetni a régieket. Állandó házak építésére az 1712-ik évben még gondolni sem lehetett. A sváb telepeseknek meg kellett elégedniök azokkal a rozoga kis viskókkal, amelyeket a kipusztult, elszökött vagy kiköltöztetett magyar jobbágyok hagytak ott. Ahol ilyen viskók sem voltak, ott „fakalyibát" (fakunyhót) csináltak őszig, télire pedig hevenyészett kis földházakat építettek a hideg ellen. Szép, nagy házakat csak a jövő tavasszal szándékoztak építeni. A házépítésnél azonban sokkal sürgősebb feladat várt a jövevényekre. A kiosztott szántóföldeket kellett megművelniök és bevetniük, mert 1 8 Egy sváb asszony 8 polturát (= 12 krajcárt) kért egy napi mosásért. V. ö. U. o. 1712 júl. 2i. (Okm. 4. g.) Egy poltura értéke másfél krajcár volt.
